Gyülekezetünk – Óbudai Evangélikus Egyházközség
A gyülekezet és a templom rövid története
A templom Fridrich Lóránt ( tervei alapján épült meg a Prónay palota 1890-ben és a Látó-hegyi Árpád kilátó 1929-ben) műegyetemi tanár tervei alapján épült 1935-ben. Az akkor már 25 éve önálló gyülekezet nagy vágya teljesült ezzel. Hatvan nap alatt tető alá hozták és a további munkák ezután folytatódtak.
A bejárati boltív az ókeresztyén bazilikára emlékeztet, fölötte terméskőből kereszt. A homlokzaton a kereszt alakú csillag jelentése: Isten vezet. A szentély fölötti kakas az éberségre utal.
A torony egybeépült a templommal, egy harang található benne.
A templom ékessége a fehér márványtömbökből épített oltár fölé emelkedő hat mázsás tölgyfa kereszt. Az oltár előtti teret elválasztó boltívek tagolják, ami szintén az ókeresztyén bazilikára emlékeztet. Csodálatosak a fényviszonyok az oltár térben, a fény megérkezik a kereszt tövébe és kúszik fölfelé a kereszten az istentisztelet alatt.
A mennyezet fakazettáit a keresztyén egyházakra jellemző egyszerű vonalvezetésű motívumok díszítették.
Az orgonát 1939-ben építették, gyönyörű hangját nem sokáig élvezték a hívek, mert a templomot 1944. szilveszterén gyújtóbomba találat érte, az orgonából semmi sem maradt.
A templomot két év alatt tudták használhatóvá tenni, addig az istentiszteleti alkalmakat a templom alatti helységekben tartották. A kazettás mennyezetet 1947-ben építették újjá. A kazetták a keresztyén egyházra – a nyitott sír, töviskorona, földgömb kereszttel, hajó horgony, galamb és kehely – utalnak.
Az orgona egy tatabányai templomból került ide, mint ahogy a padok is. A keresztelő kutat az önálló gyülekezet első felügyelőjének kislánya emlékére készíttette a család. A szószék kőtalapzaton áll, mellvédjén görög keresztek láthatók, hangvetőjén szentírási ige olvasható.