Áldott, szép napot kívánunk ezzel a gyönyörű verssel! 🙂
Kristófné Vidók Margit
Mese a négy gyertyáról
Négy gyertyaszál a koszorún,
sóhajt az első szomorún,
a Béke lennék a földön,
de a lángom csak füstölög,
nem őriznek az emberek,
elalszok – már csak reszketek,
tündöklésem is megkopott,
a gyűlölet eltaposott.
A második gyertya is szól,
keserű a csalódástól,
én a Hit vagyok – nem kellek,
nem értenek, csak a szentek,
felesleges, mondják többen,
ezért inkább elüldöznek,
tovább égnem nincs is miért,
lobban a láng – kanóc kiég.
Búsul a harmadik gyertya,
érzi, a levegő megfagy,
hiába ő a Szeretet,
az emberek csak nevetnek,
pedig nagy szükség lenne rám,
a boldogságot adnám,
kihuny a láng, elhagy erőm,
nincs semmi, mi melengető.
