A konfirmáció latin eredetű szó, jelentése megerősítés. Miben erősíti meg a fiatalt? A hitben és annak dolgaiban. Mai formájában többrétű cselekmény, mert benne többféle értékes egyházi hagyomány és többféle fontos egyházi érdek találkozik. A konfirmáció jellegét meghatározza az, hogy összefüggésben van a gyermekkeresztséggel és az első úrvacsoravétellel.
A konfirmáció a gyermekkeresztség felől nézve az az alkalom, amelynél a felnőtt gyermek vallást tesz arról, hogy megismerte a gyermekkeresztségben nyert kegyelmet, és hogy ebben a kegyelemben akar járni. Ebből a szempontból nagy hangsúly esik a konfirmációi oktatás hitébresztő és hitben erősítő jellegére, mivel a keresztség hit által üdvözít.
A konfirmáció az úrvacsora felől nézve az úrvacsorához bocsátás és az első úrvacsoravétel alkalma. Egyházunk kezdettől fogva számon kérte az úrvacsorázóktól az evangéliumi tanítás alapvető ismeretét.
A konfirmáció ünnepén külön hangsúlyt kap az úrvacsorára bocsátandóknak a kijelentése, hogy ragaszkodnak az evangélikus egyházhoz és annak tanításához.
Aktuális örömök és gondok! Az egyházhoz kötődő konfirmáció korú evangélikus gyermekek többsége jó tanuló. Sportol és nyelvet tanul, versenyekre jár. Nehéz beiktatni még egy heti alkalmat az órarendjébe. A lelkiismeretes szülő egy évre megvívja a túlterhelt időbeosztással a harcot, és következetesen küldi a gyermeket konfirmációi képzésre.
A vizsga után ez a szülői következetesség többnyire megszűnik, és a gyermek „nagyünnepi” keresztyénné válik. Nem teológiai kifejezés alapján „ki konfirmálkodik” az egyházból.
Mi óbudaiak is igyekszünk a gyermekeket a vizsga után nem kibocsátani, hanem bebocsátani a gyülekezetbe. Imádkozunk a konfirmandusokért és családjaikért, hogy érezzék át azt a szeretet, ahogy Jézus várja magához a gyermekeket és minden megtérő bűnös embert.
