„Figyelj rám és hallgass meg, Uram,
mert hozzád kiáltok mindennap!”
(Zsolt 18,28-30)
Korunk legnagyobb problémája az időhiány. Azt szoktuk érvként felhozni, hogy annyi mindenre kell odafigyelni, olyan sok információt kell befogadni, amire az ember képtelen. Természetesen ezek a magyarázatok igazak, de nem úgy néz ki, mintha tenni is szeretnénk valamit ellene.
Nem mások, hanem a magam példáját szeretném előhozni. Egyházi levelezőlistámra naponta érkeznek fontos, vagy kevésbé fontos levelek. Amennyiben tehetem, nem szoktam azokat csúsztatni, szeretek túl lenni rajtuk. Viszont már egyházunkban és megjelent az „itt és most” elmélet, amelyet egy szóval a „rögtön” idői fogalmára cserélhetnénk.
Hol van az a boldog idő, amikor érkezett egy postai levél, amit az ember kényelmesen kibontott, elolvasott, iktatott, és adott időt a válaszadásra. A postafordultával való sürgető felszólítás is legalább egy hetet jelent. Ma el sem tudjuk képzelni, hogy ennyi időt és mozdulatot szánjunk egy levélre? Fél tucatot el lehet intézni alatta. Természetesen tisztába vagyok a ténnyel, azért még van levelezés, sőt üdítő egy-egy képeslapot kihalászni a számlákat tartalmazó borítékok közül.
A zsoltáros gyermeki türelmetlenségét éreztem a mára kirendelt igevers első olvasásakor. „Apa, anya figyelj rám”, és persze rögtön! A gyermek nagyon szereti, ha foglalkoznak vele, ha ő kerül a középpontba. Kerékpáros tanulmányaim hajnalán én is odakiáltottam Fabulya Jani bácsinak, tessék nézni, hogy…, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a virágágyásban landoltam.
Ellenben tudjuk, hogy a zsoltáros nem gyermek volt, hanem maga Dávid király. Győzelmi ének ez a zsoltár. Isten megmentette őt ellenségei és Saul kezéből. Szeretettel ajánlom neked, kedves Olvasó, hogy olvasd el ezt a hosszabb zsoltárt. Magasztalás, dicséret és hálaadás gyűjteménye, aminek a csúcsát a harmincadik vers második felében érzem kiteljesedni. Mi is van ide leírva? „…ha Isten segít, a falon is átugrom.”
Mit is fogalmaz meg Dávid? Istennel minden lehetséges! Jó, jó, kérdezheted kedves Olvasóm, de hogyan lehet az Istent megismerni? Természetesen a válasz bonyolultabb annál, minthogy egy mondatban foglaljuk össze. Mégis azt tudom tanácsolni az Istenkeresőknek, hogy kezdjenek el magukban beszélni, mondják ki halkan, hangosan, ami a szívükben van, ami visszahúzza őket, és ezáltal az életet sikertelennek érzik. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a kapcsolattartás nagyon összetett. Nem egyszeri, hanem állandó, Dávid megfogalmazása szerint mindennapos. Nem elég a havi, negyedévi, alkalmi. Rendszeresnek kell lennie. Ez a kapcsolattartás adja meg azt a tudatosságot, miszerint, aki Istent ismeri, azelőtt nincs lehetetlen, a falon is átugrom! – ha kell.
