A mozifilmek mindig megosztották a nézőközönséget. Az a film, amelyek témája napok óta a fejemben zakatol, az is ilyen. A címe: Lopott idő. Érdekes az alapötlet, amelyből kiindul: a jövőben az emberek csak 25 éves korukig öregednek, onnantól viszont meg kell vásárolniuk hátralevő éveiket, sőt, perceiket.
A csóró főhős váratlanul rengeteg idő birtokába kerül, és hamarosan egy gazdag családból származó lánnyal együtt menekülnie kell a hatóságok elől. Az időt a csuklójukon követhetik nyomon, olyan mintha egy digitális kijelzőt építettek volna be. Tudják, hogy mennyi van hátra az életükből. Abban a társadalomban is vannak szegények, akik sorban állnak a segélyelosztó előtt, és kapnak egy napra elegendő „időt”.
Többen vannak, akik szeretnék tudni életük végét, de ők vannak kisebbségben. Én nem szeretném tudni, hogy mennyi van hátra az életemből. Nagy kihívásnak érzem úgy élni életemet, hogy annak másnap is legyen értelme. Vagyis vágyakozzak a holnap után. Rohanó világunkban – ami immár közhelyes megfogalmazás, ezért nem is illik evvel példálózni – az idő lett a legdrágább.
A filmben az elvégzett munkáért időt adnak, amivel vásárolni lehet, stb. Átvitt értelemben mi is ezt tesszük a pénzzel, de nem válik annyira nyilvánvalóvá, hogy meddig lesz elég a pénzünk. Ellenben mindenki tudja, a milliárdos és a hajléktalan is, hogy az élete egyszer véget ér.
Nagy kérdés tehát, hogyan rendelkezünk az élet, az idő fölött. Mennyire tartjuk értékesnek, vagy szeretnénk értékessé tenni. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy válságban vagyunk, az érték válságában. Nehezen tudjuk meghatározni, hogy mi az igazi érték. A család, haza, munkahely vagy az Isten szolgálata? Sok minden lebeg a szemünk előtt, és ösztöneinknek sem engedünk, hanem inkább a világ befolyásának. Pedig a világ nem a mi érdekeinket akarja képviselni, hanem a sajátját. Célja – kimondva-kimondatlanul – a pénz megszerzése és elköltése.
Ebben az értékválsággal küzdő világban egy dolog változatlan, éppen az, ami megadja minden kor társadalmának alapját, az Isten szava. A tízparancsolat – genetikailag kódoltan – minden ember életét befolyásolja, a hívőt és a „hitetlent” is ez irányítja. Az Egyház ezt tolmácsolja ma is, keretet biztosítva a hit megéléséhez. A film címe már egyszerű használati tanácsként áll előttünk, lopd el az időt. A saját idődből lopj időt az Istennel, az örökkel és az állandóval való találkozásra. Közel egymilliárd ember nem tévedhet az Istenbe vetett hit értékében. A vele való találkozáskor történnek a csodák, a kiteljesedett és értékessé vált élet változása, ami nem fog a csuklón, homlokon, okos telefonon megjelenni, de a megélt életed idejét hasznosnak fogod ítélni. Vágyakozni fogsz az Istennel töltött idő áldásai után, ahogyan több ezer évvel ezelőtt a Zsoltáros is felfedezte. „Ő tartott életben bennünket…”!
Jakab Béla parókus lelkész
