Kedves Olvasó! Bocsásd meg elfogultságomat! Tudom, hogy a lelkésznek másokkal kell elsősorban törődnie, ennek ellenére engedjétek meg, hogy bátorságról beszéljek és Ádám fiúnkról.
Hirtelen – e sorok írása közben – ugrott be a vakmerőség, mint a bátorság szinonimája. Maradnék a bátorságnál. Bátor az, aki szembe mer nézni a világ kihívásaival, aki minden helyzetben kivágja magát, aki nem kíméli életét sem, vagy olyan, aki senkitől és semmitől sem fél.
A bátorság példaképeit keressük először a Bibliában. Talán Noéval kezdeném, aki annyira tiszta jellem volt, hogy nem kételkedett az Istentől jövő utasításban, és a mező közepén bárkát épített.
Mindenki ismeri a pásztorfiú, Dávid történetét. Tarisznya, kövek és parittya. Hőstettet hajt végre, és a filiszteusok megfutamodnak. Illés Isten üzenetét tolmácsolja Akháb királynak, az ég csatornái bezárulnak, nem lesz eső. Istennel az oldalán vállalja ezt a nehéz feladatot, bár menekülni kell miatta.
Jutalma a tüzesszekéren történő „felemeltetés” Istenhez. Bátor volt továbbá József, mert a „sugallatra” vállalta Máriát és az érthetetlen helyzetet, az Istent, mint gyermeket jegyese szíve alatt. Gondoljunk a halászokból lett tanítványokra és azokra, akik mindent hátra hagyva követték a Mestert. Pál apostolra, aki öldökléstől lihegve kereste Krisztus követőit, lett hűséges szolga.
Gondoljunk magunkra, bátorságunkra a Krisztus Jézusban. Bátrak vagyunk? Érezzük a hit általi szabad utat? Érezzük a biztonságot? Úgy kell bátornak lennünk, hogy nem is kell kockáztatnunk, csak Jézusra kell gondolnunk, a kettőnk közötti kapcsolatra.
Ádám elhatározta, hogy három félmaratont fog futni. Ő nem akart profi futó lenni, hanem tettével akarta felhívni a figyelmet mások segítésére. Mindezt abban a világban határozta el, ahol a másik ember nem számít, a határainkon túlélő magyarokat románozzuk, ukránozzuk, stb. Bizony sokan szorulnak segítségre.
Térdfájdalommal készült, sőt már az első futás előtt annyira kímélte a térdét, hogy nem is futással edzett, hanem szobabiciklivel. Nagy fájdalmak és könnyek között lett meg az első, hatalmas erőfeszítéssel a második, és állandó fájdalom közepette – a legjobb részidővel – a harmadik. Aggódtunk érte, a teste és a lelke miatt egyaránt. Mi lesz vele ha…?
A vele készített interjúban Istenről beszélt, a személyes hitét tárta a rádió hallgatói és az újságot olvasó evangélikusok elé. Negyvenhétezer forint gyűlt össze a neve alatt az Ökumenikus Segélyszervezet számláján. Kevés vagy sok? Megérte?
Az összeg három kárpátaljai család téli tüzelőjét biztosíthatja, vagy hét nagy élelmiszercsomagot, vagy rászoruló gyermekek számára húsz órányi fejlesztő oktatást.
Megérte! Nem tudom, hogy Ádám élete miként fog alakulni, de bízom abban, hogy a Jézus Krisztusban kapott bátorság mindig támasza lesz élete bármelyik szakaszában.
Kedves Olvasó! Remélem, hogy rájöttél, hogy itt nem a fiamról van szó, hanem rólunk, Krisztus gyermekeiről. Az ajándékba kapott hit által legyünk bátrak, és legyünk mások segítségére. Érezzünk felelősséget embertársainkért, nem azért, hogy hősöknek hívjanak, hanem Isten bátor gyermekeinek.
Jakab Béla
