„Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel,
ahogy az egyik ember beszél a másikkal.”
(2Móz 33,11a)
Istennek elege lett. Milyen fájdalmas kijelentés! A jóság, a szeretet, a megbocsátás, a gondviselés Istene megelégeli a nép viselkedését. Isten elzavarja az útban álló népeket, a nép beléphet az ígéret földjére, de Isten nem megy velük. Indoka nagyon egyszerű, keménynyakú nép. Mit is jelent ez a mára már ritkán használt fogalom: megrögzött, hajthatatlan indulatú, makacs, ki mások szavát, tanácsát megvetve egyedül maga feje szerint cselekszik, s mit magában feltett, attól egyhamar el nem áll, megátalkodott, nyakas.
Ők tehát ilyenek voltak. Amennyiben végig olvassuk a jelentést, futtassuk végig a mi személyiségünkön keresztül is. Ilyenek vagyunk mi? Én megtettem, és bizony életem több helyzetében voltam ilyen. A végkövetkeztetés számomra is fájdalmas, Isten az ilyet nem szereti. Nem akar vele lenni az úton, az Élet útján. Velem sem, nem vállalva a közösséget. A következmény az egyedüllét, a magány.
A nép, amikor meghallja Isten döntését, gyászolni kezd, leveszi ékszereiket. A hithű zsidók ma sem hordanak ékszert. Mózes sátrat épít a táboron kívül, a kijelentés sátrát. Mózes valahányszor a sátorhoz megy, a nép a bejárat elől követi tekintetével. Isten felhőoszlopban jelenik meg a sátor előtt, így beszél Mózessel, mint az emberek egymással. A beszélgetésen egyedül Józsué, az utód maradhatott.
Istennel színről-színre beszélni! Nem ez minden halandó vágya? Ez a vágy egyetemes, nem korlátozódik hívőkre vagy hitetlenekre. A két „tábor” ebben megegyező. Vannak kérdéseink és gondolataink, amit szeretnénk feltenni vagy megosztani Vele. Beszélgetni csak úgy, mint egy baráttal, amikor nincsenek korlátok, tabu-témák. Ez ma is lehetséges. A hetedik vers második felében találunk erre egyértelmű utalást, miszerint mindenkinek, aki kereste az Urat, ki kellett mennie a kijelentés sátrához.
Oda kell menni az Istenhez. Az eredmény nem titok, Isten megjelenik. Miként is történhet ez meg? Szakadj ki az életed pörgő világából és csöndesedj el, imádkozzál. Beszélj hozzá és Vele, mint ember az emberrel. Ne legyél mesterkélt, nem fontos a helyes szórend, csak az őszinteség. Jézus meg is erősíti ezt az imádkozás révén való találkozás eredményességét: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,23)
Az Úr szeretetével tele van a föld! (Zsolt 33,5) – ez a húsvét utáni második vasárnapnak az üzenete, ez a szeretet a megbocsátó kegyelem. Azok élhetnek vele, akik keresik az Urat, azok, akik akarnak változtatni az életükön, nem akarnak „keménynyakúnak” maradni.
