Szentháromság vasárnapja van! Az ünnepes félév végéhez értünk. Sok mindent hagytunk ismét magunk mögött, és reménység szerint sok mindent viszünk magunkkal az ünneptelen részébe az évnek.
Nagyon különleges ez a mai vasárnap, mert nem „csak” egyedül ünneplünk, hanem együtt a zajzoni testvérgyülekezet – Domokos Jenő lelkész úr vezetésével érkezett – küldöttségével. Bár csak heten jöttek, nagy szeretettel vártuk és köszöntöttük őket. Az időjárás kísértetiesen hasonlít a négy évvel ezelőtti látogatásukhoz, amikor is a hőmérő higanyszála többször is átlépte a harmincöt Celsius fokot.
E sorok megírásakor már túl vagyunk a Palatinus strand hűs medencéinek – és a hozzátartozó tejfölös lángos fogyasztásának – élményén, sőt, a vendéglátó családok fogadó szeretetén is. Köszönet a Petrics, Sáry és Sebestyén családoknak az önzetlen befogadásért!
Még előttünk áll a nagy kirándulás, két vár is vár (buta szójáték, de ilyen hőségbe ez még belefér) bennünket. Veszprém és Nagyvázsony. De már érzem a badacsonyi boros pince hűvösségét, ahova a „bort nem isszáknak” (Bornemissza másként) is ajánlott a betérés egy hűs fröccsre.
„De nekem olyan jó Isten közelsége!” Mondhatod kedves Olvasó, hogy hirtelen jött ez a váltás a gondolatok között, és talán igazad is van, de nem véletlenül. Az ünnepes félévben csak Őt kerestük és szolgáltuk, zajzoni testvéreinkhez is elsősorban Isten közelsége köt. Velük együtt, testvéri közösségben tapasztalhatjuk meg Isten szolgálatának rendkívüli áldásait, miszerint egy a nyelvünk és vallásunk, mégis másképpen éljük meg az Isten közelségének csodáját.
Zárjuk a tanévet is! Gyülekezeti munkánk legfontosabb része ez! Isten közelében voltunk egy tanéven keresztül, amikor próbáltuk megmutatni a kicsiknek és nagyobbaknak, hogy miért jó Őt, az Istent megismerni. Csodálatos ajándék volt az elsősöknek megmutatni a felnőttek számára is nehezen magyarázható Gondviselő Istent, akit a mai napra háromságában dicsőítünk: Atya, Fiú és Szentlélek!
Munkatársaink szolgálatával a szent Isten dicsősége terjedt óráról-órára, iskoláról-iskolára. Hála és köszönet illeti: Bajuszné Orodán Krisztina, Pataki Zoltán Józsefné és Jakab Johanna áldozatos iskolai munkáját, valamint Révay Nóra (Nono)-nak a vasárnapi gyermekmunka szervezését.
A gyülekezet vezetőjeként elégedett vagyok-e?
A munkatársaim munkájával igen! Ellenben az is kiderült, hogy sok mindenben gyengék voltunk és eredménytelenek. Képtelenek voltunk hatékonyan megszólítani a szülőket és emiatt, csak azokra számíthattunk, akik már megismerték azt a Szeretet, amivel elindultunk a tanév elején. Fogunk-e változtatni? Mindenféleképpen!
Gyülekezetünk presbitériuma egy tanévre bízta meg Bajuszné Orodán Krisztina lelkészt – aki ebben a tanévben már főállású hitoktatóként dolgozott gyülekezetünkben – az iskolai hitoktatás és a gyülekezeti ifjúsági munka összekapcsolásával. A gyülekezet munkáját havonkénti külön juttatással köszöni meg. Eredményes ténykedését, pedig örömmel hosszabbítja meg.
A gyülekezeti Ifi szervezésével a presbitérium Jakab Johanna végzős teológust bízta meg. Johanna utolsó egyetemi éve alatt – az iskolai hitoktatásban is több órát vállalva – segíti a gyülekezet életébe való bevonzását a családoknak.
Az iskolai hitoktatásban továbbra is számítunk Pataki József Zoltánné nyugdíjas hitoktató-pedagógus munkájára.
És mit csinál a lelkész? Kedves Olvasó! – a kérdésed jogos.
A lelkész lelkészkedik! Ez lenne az elsődleges feladata. A lelkészkedés mellett hitoktat azokban az iskolákban, ahol ütköző órák vannak, különös figyelemmel a konfirmációra készülő, vagy konfirmáció után levő fiatalokra! A konfirmációi képzést két évesre módosítjuk, ami azt jelenti, hogy a hatodikosokat is várjuk előképzésre. A konfirmációra való felkészítés továbbra is a „lelkészkedés” közé fog tartozni. Van egy másik tervem is (még én magam is bizonytalan vagyok), de az még titok (számomra is)!
Legyen a „titok” a zárszó is! Megmagyarázhatatlan érzés az Isten közelségébe való jutás öröme és kimondhatatlan boldogsága, az Ő magasztalása. Hálát adva a tanévért és ünnepes félévért, nekünk sem maradt más feladatunk, mint áldani az Urat: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”
Jakab Béla parókus lelkész
