„Az Úr megáldja népét békességgel.”
(Zsolt 29,11b)
Mi az, ami foglalkoztat, vagy – csak egyszerűen – mi jár a fejemben? Több minden.
Hivatali ügyek megoldása, mint például a költségvetés, ami szembesít a ténnyel, hogy milyen összetett a gyülekezetek élete és szükséglete. Hogy a hónapokig bezárt templom és korlátozott létszám ellenére milyen a gyülekezet anyagi áldozatkészsége.
A tegnap tartott gazdasági bizottsági ülésen elhangzott adatok alapján pénzügyileg ellentmondásos évet zártunk. A gyülekezet adakozó készsége hasonló volt, mint az előző évben, viszont a perselyes adakozás nagy mértékben csökkent, ami érthető is. Mit is jelent ez? Gyülekezeti tagjaink közül kevesebben vállaltak nagyobb anyagi áldozatot egyházközségünk működésének a fenntartásáért. Köszönet az áldozatokért, és figyelmeztető a távolmaradók számára a terhek közös vállalására.
Nagyon boldog és hálás voltam az elmúlt vasárnap gyülekezetünkre, amelyen a konfirmandusokkal együtt szolgálhattam. Hiánypótlás volt ez. Szép számmal vettek részt az alkalmon a gyülekezeti tagok, szinte kézzelfogható volt Isten áldása. Lelki békesség.
Magánügyek. Meddig lehet távol maradni a családtagjainktól, barátainktól, mikor érezzük azt, hogy nem bírjuk tovább, és készek vagyunk akár átrágni magunkat a vírus okozta korlátokon. Lehet-e tervezni olyan fontos dolgot, ami egy egész életre szól, ha nem adhatjuk meg neki a megszokott keretet?
Aktuális ügyek. Javában zajlik a „Házasság hete”, ami gyülekezeteket építő evangelizáció, és nem titkoltan a házasságot népszerűsíti. Ilyenkor népszerű, ismert, vagy kevésbé ismert házaspárok beszélnek magukról.
Természetesen ezt Bálint naphoz és a farsangi időszakhoz kötik. Talán így nyitottabb az ember szíve, és nem valami ajándékra gondol, hanem arra, amiért ünnepelhet, vagy éppen ajándékot vehet. Jó néhány évvel ezelőtt szervezője voltam egy ilyen alkalomnak, amikor is népszerű művészházaspárt láttunk vendégül. Több helyen felléptek egy műsorral, és esténként beszéltek magukról, őszintén. Kivittük ezt az eseményt a város lakosai elé, a város díszterme adott otthont a nyitó alkalomnak.
Természetesen azt gondoltam szervezőtársaimmal együtt, hogy telt ház lesz. Nem így lett. Egy ingyenes farsangi buli több résztvevőt vonzott volna. Ellenben, akik jelen voltak, megerősödhettek a „példaképek” életútjának a megismerésével. Gyász, csalódottság és betegség az ő életüknek is a része. Közös kérdés tehát, hogy miként tudjuk kezelni a nehéz időket. A zsoltáros bátorítja a népet, tudniillik Isten velük lesz, és megáldja őket békességgel.
Érdekes, hogy ez az egy szó az, amire szüksége van az embernek, és ennek a hiánya borít fel minden mást. Pál apostol is ezt hangsúlyozza, hogy Krisztus születésével, életével, szolgálatával és áldozatával a békességet hozta el. A békességet a közelieknek és a távoliaknak egyaránt. Nem éppen ez után vágyódunk mindannyian?
A kérdésfelvetésre tehát ez a megoldás. Mi is jár a fejemben? Sok-sok minden, de nem szabad elfelejteni, hogy ami legszükségesebb, a lelki és testi békesség, azt Istentől kaphatjuk meg.
