„Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor kicsoda üdvözülhet?”
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik:
„Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”
(Mt 19,24-26)
Különleges ez a mai vasárnap is. Húsvét után vagyunk, és azokhoz szól, akik számára fontos volt a feltámadás örömüzenete. Egyházunk rendje ezt a vasárnapot – Péter apostol levele alapján (1Pt 2,2) – az újjászületettek napjának nevezi. Többször tettem már fel neked, kedves Olvasó, a kérdést: miben változott meg az életed a negyven napos böjt és a húsvét megélése után? Az ünnep igéjében is előkerült ez a gondolat a feltámadással kapcsolatban. Az a kardinális kérdés, ami meghatározza a kereszténység hitét és alapját, a testben való feltámadás. Többféle feltételezés és tévtanítás alakult ki az elmúlt két évezred alatt. Voltak, akik a testet egyszerű anyagnak tekintették, de a lelket halhatatlannak, vagyis annak magasabb rendűségét vallották.
Az elmúlt csonka tanítási héten nemcsak arról faggattam a diákjaimat, hogy voltak-e locsolni, vagy sem (ez is fontos kérdés a mai világban), hanem arról is, hogy mire gondolnak, amikor a feltámadásról hallanak. Érdekes volt hallgatni a korban különböző alsósok és felsősök véleményét. Összegezve a gondolataikat kijelenthetem, hogy nem utasítják el a feltámadást, de nem értik, hogy miként fog az megtörténni. Gondolom, hogy nemcsak ők vannak ezzel gondban, hanem mi is.
Velünk is előfordul, hogy elkezdünk filozofálgatni, és megfeledkezünk a tényről, miszerint Jézus testben támadt fel, és nem szellem képében jelent meg a tanítványoknak. Egy fontos dologra mégis felhívnám a figyelmet. A feltámadt Jézus teste elváltozott test volt. Az a test, amely előtt nincsenek földi akadályok, ezért jelenik meg a zárt ajtón keresztül. Ezért nem ismerik fel a temetőben és vélik kertésznek, ezért nem ismerik fel az emmausi úton a tanítványok sem. A legyőzött halál volt az, ami megkülönbözteti tőlük. Ezt a feltámadott, elváltozott testet ígéri nekünk is és mindazoknak, akik hisznek benne. Tovább elemezve a feltámadást, emlékeztettem a diákokat a teremtés történetére, amikor az ember személyesen találkozhatott Istennel, aki hűvös alkonyatkor sétált az Éden-kertben.
A bekövetkezett bűn az, ami testünket rosszra, halandóvá változtatta. Az üdvösség, amit a gazdag ifjú (a megelőző versekben) óhajtott, csak akkor lehetséges, ha Isten azt előkészíti. Ő Fiát adja az emberek üdvre jutásáért, vagyis hogy az ember ismét Istennel találkozhasson és élhessen. A döntést mégis nekünk kell meghoznunk. A gazdag ifjú nem akart üdvösségre jutni, mert fontosabb volt számára a földi vagyon. Kedves Olvasó, előbb vagy utóbb neked is döntésre kell jutnod. Kívánom, hogy döntésed segítse az üdvösség elnyerését.
