Változatos az életünk? Milyennek értékeljük a sajátunkat? Talán másféleképpen fogalmazva a kérdést, foglalkozunk-e az életünkkel? Mennyire változatos, mennyire gazdag, vagy mennyire sekélyes, esetleg egyhangú?
Kedves Olvasó!
Hallom, ahogy keresed a helyes, ideillő választ. De amennyiben a pénzre gondolsz, akkor tévúton jársz. Nem pénzkérdés ez, hanem lelki.
Az első kétszavas igeversünk, amely meghatározza a mai vasárnapot, életünk mikéntjére is figyelmeztet – „szüntelenül”. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet megszakítani, félbehagyni. Ilyen az imádság.
Olyan az életem, amilyen az imádságom! Tévedek? Mikor, kiért és mennyit szoktunk imádkozni? Érzed azt, hogy nem vagy egyedül, amikor megfogalmazod gondolataidat, miközben kimondod a kimondhatatlan, miközben kételkedsz és szégyelled magad? Isten ilyennek szeret, amilyen vagy. Elmondtad, kimondtad és tudod, hogy Ő hallotta.
Testvérem, remélem, hogy készültél mára. Nyolc fiatal tesz vallást arról a hitről, amiről tanultak. Megkapták-e a hit ajándékát? Örök kérdés ez? Bemagolt kérdések és válaszok, a vizsga, vagy bizonyságtétel? Emlékezzünk konfirmációi vizsgánkra! Az enyémről szép emlékeim vannak. Nagy ajándéknak tartottam, amikor teológiai felvételemre készülve ismét találkoztam némellyel. Ödön bácsi – idős lelkészem – jól megtanította a Kiskátét. Nem tudom, hogy a velem együtt konfirmált társaim mit őriztek meg belőle. Remélem sokat.
Kérdezz meg engem, hogy felkészítő lelkészként elégedett vagyok-e? Nem. De ennyit tudtam a szívükbe csempészni. Hálás vagyok minden együtt töltött percért és remélem, hogy lesz rá még alkalmam. Meghívtam az én időmben konfirmáltakat is. Öt év, öt konfirmáció. Nevüket olvasva a szívem bizsergett. Itt vannak bennem, és vajon ők merre? Olyan jó, hogy voltak olyanok, akik – bár nem lehetnek jelen, de – sajnálattal mentették ki magukat. Sajnos vannak olyanok, akik a konfirmáció után semmit sem mutattak meg abból, amit tanultak. Hiányoznak, mert ők is az enyémek.
Ödön bácsi minden találkozásunk alkalmával magához ölelt, amit nem szerettem. És én? Gyakorta ölelem magamhoz az „enyéimet”, hogyne tenném, hiszen az enyéim!
Milyen életet szeretnél gyermekeid számára? Jót? Kellemeset? Békességeset? Imádkozzál érte, értük! Semmi sem gátolhat meg benne. Isten Jézussal mindentől megszabadított, leestek kezünkről és szívünkről a béklyók. Szabadok vagyunk általa. Imádkozzunk Istenhez, hogy szabadok lehessünk életünk helyes megélésében.
Jakab Béla parókus lelkész
