„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan tűnik, mintha repülnénk.”
(Zsolt 90,10)
Napok, hónapok, évek. Születés. Halál. Kor. Hány éves vagy kedves Olvasó? Mit szólsz Dávid megállapításához? Az élet nagy része hiábavaló fáradtság? A tied milyen? Mi a véleményed a hosszú életkorról? Szeretnél-e száz évig élni? Gondolom, hogy te is hallottad azt a kifejezést, matuzsálemi életkor.
A Szentírásban az ősatyák között Matuzsálem érte meg a legmagasabb életkort, 969 évet. Ádámtól kezdve Matuzsálem volt a nyolcadik ősatya. A vízőzön előtti harmadik nemzedékhez tartozik. Matuzsálem szerepel Lukács féle nemzetségtáblájában is, amely visszafelé sorolja fel az ősöket Ádámig (Lk 3,37). Természetes, hogy a név eredeti héber írása a görög és a latin fordításban eltér. A magyarországi egyházaknak még nem sikerült ökumenikus szentírásfordítást szerkeszteni. Ennek megfelelően a nevek átírása is eltér, nem egységes. Károli-fordítás: Methusélah, Új protestáns fordítás: Metúselah, Új katolikus fordítás: Metuselach, Héber-magyar Biblia: Metúsélach.
Varázslatos ez a 969 – majdnem ezer – év. Örökkévalóságnak tűnik, pedig nem az, mert véget ért. Többféle elmélet létezik ennek a hatalmas életkornak a megfejtésére, mint például az, amelyik az éveket a hónapokkal társítja, stb. Változtatna-e valamit a mi éveink számán, ha képesek lennénk megfejteni? Szerintem nem.
A zsidó Talmud legföljebb száz évre teszi az ember földi életét. Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár, és a százéves mintha már nem is élne.
Dávid király – a zsoltáros – már csak 70 évről, esetleg 80 évről beszél. Mintha fáradt, életunt, öreg embert hallanánk, olyan szomorú a megállapítása. Bármilyen szomorúnak is tűnhet a többség számára, de el kell fogadnunk életünk idejének korlátát. Viszont, hogy miként éljük meg életünk ismeretlen éveinek a számát, az tőlünk függ. Istennel, az ő akarata szerint, szeretete és gondviselése oltalmában, vagy szüntelen engedetlenkedéssel, életünk feletti nem létező erőnk fitogtatásával, amelynek vége rendszerint a csúfos kudarc.
A Talmud szerint a bölcs életidő, vagyis az okos tanácsadó koromban vagyok. Többször szoktam másoknak tanácsot adni, nem azért, mert bölcsnek tartanám magam, hanem mert sok mindent éltem és tapasztaltam meg. Tanácsaimmal másokat szeretnék megóvni az életben elrejtett kudarcoktól. Okos tanács-e az, hogy mindig megéri Istenhez visszatérni és vele élni? – mert én ezt tanácsolnám. Döntsd el, kedves Olvasó!
