„Isten ad bölcsességet a bölcseknek
és tudományt a nagy tudósoknak.”
(Dán 2,21c)
Nagy tisztelettel hallgatom és követem a bölcs embereket. Úgy érzem, hogy a bölcsesség igazi ajándék, ami mögött nagy tudás és széleskörű élettapasztalat található. Szolgálatom ideje alatt több ilyen áldott embert ismerhettem meg. Volt, akinek a társasága után vágytam, és gyakran csak azért ültem autóba, hogy a felvetődött kérdésekre személyesen hallgathassam meg a véleményét. Nagyon örültem annak, amikor egy adott kérdéskörről ugyanazt gondolta, mint én. Éreztem, hogy valamit én is tudok, amit korábban megtanultam.
Gondolom, kedves Olvasó, hogy számodra is ismerős az érzés, amikor beszélnek körülötted valamiről, és te tudod a választ, ők pedig nagyon messze vannak a megoldástól. Szívesen szólalnál meg, de úgy gondolod, nem kell mindig megmondani a „tutit”. Jaj, de nagy bölcsesség ennek az ismeretére eljutni! Ezt még nekem is tanulnom kell. Sokszor jár a szám. Gyakran ijesztőnek érzem azt a felismerést, hogy rengeteg élethelyzethez van egy értékes gondolatom, példám. Viccesen azt szoktam mondani, hogy annyira megöregedtem, hogy mindenhez hozzá tudok szólni.
Teológus korom hajnalán áldott emlékű mentorom anyósa hívta fel a figyelmemet a „nem” kimondásának néha a szükségességére. A veje soha nem tudott nemet mondani. Hogy sikerült-e nekem ezt megtanulnom? Biztosan nem, de sokat próbálkozom vele.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a gyülekezet által megszólított emberek kisebb nagyobb lelkiismeret-furdalás közepette mondják ki, vagy írják le a nem-et. Azonban már erre is felkészültem, mivel tapasztalt és bölcs vagyok. Azt szoktam mostanában mondani és írni, hogy nem adom fel, addig próbálkozom, amíg elfogadják a kérésemet, felhívásomat.
Ez az utolsó mondat vezesse fel a bibliai könyv névadóját, Dánielt. Kedves személye a Szentírásnak. Idegen országban idegen – Baltazár – névvel hűséges maradt Istenhez. Nem lehetett megfélemlíteni, rákényszeríteni Isten tagadására. Nem féltette életét, mert Istent szolgálta. Isten nem hagyta cserben, sem oroszlánok, sem tüzes kemence nem vehette el életét. Az Úr vele volt. Igaz, milyen rokonszenves hős ő? Maga a könyv nagyon elméleti, az első fejezetek még a gyermekek számára is érthetőek, de a többi aprólékos magyarázatot igényel. Most azonban nem a teológiai elmélkedés a fontos, hanem az igevers biztatása, miszerint Isten ad bölcsességet és tudományt. Nem azért ad, hogy magunknak tartsuk meg, hanem azért, hogy kamatoztassuk és segítségére legyünk a teremtett világnak. A tudást és bölcsességet nem a doktori címekért, a magasztos és fennkölt megszólításokért adja, hanem a szolgálat lehetőségért, az Ő dicsőségének az átadásáért.
A konfirmandus hétvégén azt kérdeztem a fiataloktól, hogy miért jár olyan sok okos ember a templomba? Például miért járnak az orvosok? Kedves Olvasó, lepődj meg Te is! Tudták a választ. Tudták, hogy ezek a nagyra becsült emberek ismerik az Istent, aki képessé tette őket a munkájuk elvégzésére. Én is ismerek ilyen nagyszerű embereket!
Kedves Olvasó! Ne érezd magadat kevesebbnek, ha nincs tudományos fokozatod. Isten már régóta felvett a saját tudományos képzésének rendszerébe, és sokszor sikeresen vizsgáztál is már előtte. Persze, van olyan időszak, amikor át kell ismételni a dolgokat, de tudod, hogy nemcsak a pap, de minden ember holtig tanul.
