„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be,
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak;
letipornak, de el nem veszünk”
(2Kor 4,8-9)
Dátumok. Nem tudom, kedves Olvasó, hogy te miként viszonyulsz a dátumokhoz. Ismerek olyat, aki nagyon jól tudja ezeket használni, lehet történelem, magánélet, bármi. Mások a saját születésnapjukon kívül a többivel bajban vannak. Nem vagyok jó a dátumokkal. Nagyon sok erőmbe került, hogy rögzítsem az iskolában, sőt az egyetemen a temérdek dátumot. Fontosak a dátumok, jól tudom. Olyan történés idejét jelzik, ami nagyon fontos embernek, népnek, nemzetnek egyaránt. Kevesen gondoljuk azt, hogy a mi dátumaink is fontos részei a világtörténelemnek, pedig így van. Nélkülük kevesebb lenne a világ.
Több dátum is cikázik a fejemben, emlékek tornyosulnak általuk a szívemben és a lelkemben egyaránt. Van amelyik megráz, és van amelyik örömet okoz. Anyai nagymamám jutott a napokban az eszembe, aki 1906. február 6-án született. Két világháború borzalmait élte meg közvetve és közvetlenül. Befolyásolta őt a történelem és ő is a történelmet, amikor kétszer is megélte a határok tologatását. Özvegyen nevelt fel két gyermeket. Volt ereje mindennap felkelni, dolgozni és küzdeni. Magyar, német, orosz és román hadseregek vonultak át azon a kicsi településen Nagyvárad alatt, ahol felnőtt és élte életét. Nem panaszkodott. Erős volt, szikár és magas asszony, hetvenhat évet élt.
Március 15. Kokárda, Petőfi és Kossuth, Nemzeti dal, Szózat és Himnusz. Ünnepség és gyász. Győzelem és vereség. Templomok bezárása. Nem akartam az utolsóval kezdeni, kedves Olvasó, távol álljon tőlem, hogy megdöbbenést okozzak neked. Viszont nekem tavaly óta ez a dátum több, mint megrázó. A jelenlegi vírushelyzet erősödhet vagy változhat ismételten eddig a dátumig. Kokárdás-maszkos ünneplés, vagy tovább tart a félelem és bezártság? Vagy még rosszabb érkezik? Mit tegyünk mi, akik oly gyakran vagyunk büszkék a hitünkre.
Evangélikus keresztény vagyok! Evangélikus az evangéliumtól, és keresztény Krisztustól. Mit tegyünk ebben a szorongatott helyzetben?
Pál apostol – böjtölésünk idejének második vasárnapján – ismét találóan üzen számunkra. Milyen csodálatos az Isten szava, Élő és ható. Szorongatott helyzetünkben nem adhatjuk fel a betegség okozta félelem elleni harcot. Nem szoríthat bennünket a sarokba. Meg kell találnunk azt, hogy miként lehetünk segítségére az Ő szent ügyének a harcában. „…Ágyban, párnák közt…” a négy fal között, otthon is lehet imádkozni közhelyre hagyatkozva, vagy a csatatéren, ahol szükség van Krisztus katonáira. Kossuthnak szüksége volt toborzó dalra, Krisztusnak nincs.
Nézd meg a templomunkat! Fiatalok és idősek – maszkban, távoltartás betartása mellett – töltekeznek a heti és napi szorongattatás elleni küzdelemre.
Dátum, év-hónap-nap. Figyeljünk az idő üzenetére…
