Jézus Krisztus mondja:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,
és én megnyugvást adok nektek.”
Mt 11,28
Az Egyház üzenetei mindig személyre szólóak. Miért is? Isten szava, élő szó. Mindazok, akik meghallgatják, azok személyes kapcsolatba kerülnek Vele. Az Egyház kivételes küldetése Isten szócsövének lenni.
Szócső? Létezik-e még ilyen? Nagy megdöbbenésemre igen, létezik. Csupán a neve változott meg: megafon, vagy hangosbeszélőként ismerjük. Hirtelen egy hír-bejátszás ugrott elém, amint egy politikus ezen keresztül akarja érvényre juttatni véleményét a parlamentben. Brrr!
Szeretik az emberek a kihangosítót, a szócsövet? Szerintem ellenérzésük van vele szemben. Az ember nem szereti, ha olyasvalamit erőltetnek rá, amit nem akar, vagy nincs rákészülve. A mai média nem tartja tiszteletben az embernek ezt az akaratát, hanem tömegével, azaz vasvillával tolja a gigamennyiséget. Nem is lehet előle elmenekülni, mert mindenhol jelen van. Talán ezért is erősödik meg egyre gyakran az emberben a világból való kimenekülés vágya. Egyedül szeretne lenni! Vannak, akik ezt tudatosan meg is teszik, vagy harcolnak ellene, de a többség nyitva hagyja a kapukat.
Az Egyház – mint szócső – soha nem volt kellően hatásos. Mindig volt a történelemben egy olyan időszak, amikor többeket sikerült megszólítania, de az a nagy „mega-élmény” elmaradt.
Miért is? Isten szavának nem volt ereje? Mivel Isten szavának ereje egyenlő az állandóval, ezért nem itt van a baj. Isten, amikor megszólít, akkor önvizsgálatra és életmód-változtatásra készteti az embert. Lelkészént tanúja voltam többek Istennel való találkozásának. Ott ültek a templompadban. Kiegyensúlyozottak voltak, tele lettek tervekkel, és mindezt Isten közelében érezték a legjobban. Valami azonban még hiányzott.
Emlékszel kedves Olvasó Jézus beszélgetésére a gazdag ifjúval? Példás életet élt, mindenki szerette és becsülte, de Jézus hívását nem tudta elfogadni, mert gazdagsága befolyásolta. Azt nem tudta hátra hagyni, abban jobban bízott. Ennek a történetnek a kapcsán alakult ki többekben az a téves felfogás, miszerint Jézus követőinek szegényeknek kell lenniük. Téves, nem a tehetősség számít, hanem az, hogy mire hagyatkozol. A hitre, vagy a hatalomra, amit az anyagiak birtoklása biztosít. Ez a tudat egyenlőségjelet képes tenni a gazdag és a kevésbé tehetős, akár a szegény közé is. Kiben vagy miben bízol?
Az Egyház szócsöve az elmúlt három hónapban megsokszorozódott. A közösségek nagyon jól érezték, szólniuk kell az Emberhez. Jó hírt kell üzenni azoknak, akik soha meg nem tapasztalt helyzetbe kerültek. A tetszési index igazolta ennek a szükségét, helyességét. Gyülekezetünk virtuális istentiszteleti látogatottsága is messze felül múlta a megszokottat.
Valójában történt-e változás a lélekben? Az újra nyílt templom tömegével vonzza az érdeklődőket? Nem.
Pedig Jézus Krisztus szólt és szól – hozzád is – kedves Olvasó! Békességet és megnyugvást hirdet. Sikerült-e megnyugodnod Isten „ölében”? Érezd-e ennek a szükségét?
Lelkészként gyakran érzem azt, hogy a szócsövem be van dugulva, vagy elnémult, és keresem a hibát. Tudom, hogy a hiba az én készülékemben is van, de csalódottságomat nehezen tudom leplezni, amikor azt tapasztalom, hogy olyanok maradnak el rövidebb-hosszabb időre a közösségünktől, akik már eljutottak Isten „öleléséig”.
Mi a teendő? A szócsőnek szólnia kell, annak működéséért mindent meg kell tenni. Az Egyház nem maradhat néma annak ellenére sem, ha nem termel „lelki profitot”. Tegyünk meg mindent azért, hogy Isten igéje ne szóljon hiába!
