„Maradjanak a szívedben azok az igék,
amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt,
és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz,
akár lefekszel, akár fölkelsz!”
(5Móz 6,6-7)
Ma Mátyás névnapja van. A néphagyomány szerint ezen a napon Mátyás megtöri a jeget, és ezáltal véget vet a télnek. Mátyás az idén is munkanélküli, nincs mit törnie. Valami új feladatot kellene adni neki, nehogy munkanélküli, és emiatt tétlenné váljon. Milyen feladatot és jelzőt adjunk neki, hogy fontosságát megtarthassa? Lehetne például Mátyás az emlékeztető. Nem is olyan rossz szerepkör ez, igaz, nem annyira hálás, mint egykoron a tél végének az elhozása. Vállalja el ezt Mátyás, ha máskor nem is, legalább ezen a vasárnapon, és az azt követő héten. Járjon házról-házra, szívről-szívre, és emlékeztesse a lakosságot, hogy egykoron valami csodálatos dolog történt az életükben, Isten gyermekei lettek. Emlékeztesse őket arra az időre, amikor még hittek benne, amikor még fontos volt nekik, és nem teher.
A mai magyar közélet fröcsög az egyházak politikát vállalása miatt. Olyan dolgokat állítanak, aminek semmi köze sincs a valósághoz. Ordenáré beszólások olvashatóak a médiában, megsértve a sokak által fontosnak tartott lelkiismereti- és vallásszabadságot. Kik is teszik ezt? Akiknek semmi közük sincs az egyházhoz, de most még el is határolódnak tőle. „Csuhások, menjetek dolgozni!” – az új szlogen. Egy biztos, hogy sokan vannak, akik szeretnek ilyenkor a sorok között olvasni, és sort téveszteni.
Az egyház jelen volt, van és lesz is a világban. Még onnan sem sikerült kiűzni, vagy működésképtelenné tenni, amelyik országban szinte mindenki „felvilágosult”. Voltaire és Rousseau hazájában is jelen van Jézus, igaz sok helyen egy másik vallás képviselőjének árnyékában. Jézus és Mohamed, Isten és Allah nem némítható el, nem törölhető ki. Követőik és követésük szempontjai – akarva, vagy akaratlanul – a világ életének viszonyítási pontjai. Mindig lesznek olyanok, akik eltörölnék őket a föld színéről többi vallást képviselőikkel együtt. Miből táplálkozik ez a kortalan szándék? A félelemből. A hit erejének a félelmétől.
A hit emlékeztet arra, ahogyan Isten ezt a világot kitalálta, megalkotta, élővé tette, szüntelen és újra-újra működővé tette az ember számára. Isten eme csodálatos szeretetét nem szabad elfelejteni. Emlékezni kell rá, és ápolni a vele való kapcsolatot. Minden nép és nemzet a hitében és nyelvében tud életképes lenni, életben maradni. Leegyszerűsítve, nyelvében és hitében él a nemzet. Mátyásnak rengeteg feladata lesz, akkor is, ha csak erre a hétre bízzuk meg. A keresztelési, konfirmációi és házassági anyakönyvek bejegyzései emlékeztetnek az Isten ismeretéről, és annak elhanyagolásáról egyaránt. A hit Isten ajándéka, amely akkor tölti be szerepét, ha szüntelen emlékezel rá, hálát adsz érte, emlékezteted erre szeretteidet is. Természetesen nem a szó ereje az elsődleges, hanem annak megélése. Hitüket megélő családokra van szüksége Istennek és földi egyházának egyaránt. Létezik a fővárosban egy kerékpáros futárszolgálat, a „Hajtás-pajtás”. Ezt a frappáns elnevezést írjuk át, és legyen „Indulj Mátyás”, aki megtöri a hit-feledés homályát, és emlékeztet Isten szeretetére, arra a szeretetre, amivel a tagadóit is átöleli. Hallod a kopogását? Beengeded?
