„Örüljetek Jeruzsálemmel!
Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!
Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!”
(Ézs 66,10)
Örüljetek! – erre buzdít a böjti időszak negyedik vasárnapja. Laetare – örülj, örvendezz. Katolikus testvéreink ezen a vasárnapon virágot is tesznek az oltárra, az orgonista játszhat klasszikus darabokat is. Kitörnek teljesen a böjti csendességből. Feltehetjük magunknak a kérdést, miért és minek is örülünk ilyen nagyon? Van valami különös ok arra, hogy az egész világ örvendezzen? Olyan világban élünk, ahol „vidámkodni” kell. A TV reggeli hírműsorban arról tudósítottak, hogy veszélyben van az egész világot érintő természetvédelmi megállapodás. Az egyéni érdek mindig felülkerekedik az ésszerű logikán. Minden iparmágnás és az őket támogató országok tudják, hogy kiapadóban vannak természeti kincseink, és a meglevőkre nem vigyázunk eléggé. Mégis.
Örvendjünk azért, hogy félrevezetett százezrek vagy milliók arra várnak, hogy elhagyják otthonaikat, és a lélekvesztőkbe szálljanak a hamis ígéret földje, Európa felé?
Jézus a Jeruzsálembe történt bevonulása előtt elsiratja a várost, tudja, hogy négy évtized múlva kő-kövön nem marad. Elpusztul a templom, a zsidóság hitének fellegvára, és elkezdődik a látás nélküli hit korszaka sok-sok szenvedéssel. Jézus – az Atya jobbján ülve – biztosan tudja Európa végét, a világ végét egyaránt. Biztos, hogy sír vagy zokog, látva, hogy a hit, hitélet, szeretet, emberség, önfeláldozás hiánycikk lett.
Örvendjünk annak, hogy zaklatott világunkban nincs időnk sem Istenre sem egymásra? Rohan az ember, mint pók a falon – a mondás szerint –, szövi hálóját, és észre sem veszi, hogy saját magát köti gúzsba.
Örvendj evangélikusság akkor, amikor egy huszonöt éves létszámjövendölés szerint a jelenleg szolgáló 264 aktív lelkész helyett 151 lesz, és ebből a harmada nyugdíj előtt? Egy biztos, hogy lesznek üres templomaink, akár lebontásra ítéltek is. A jelenlegi szórványok el fognak tűnni, és olyan települések és vidékek válnak szórvánnyá, amelyekről soha nem gondoltuk volna. Életünk, küzdelmünk és hitharcunk hiábavalóság?
Kedves Olvasó! Isten ebben a bizonytalanságban, emberi szűklátókörűségben, önközpontú világban szólal meg ezen a vasárnapon. Örvendj világ! Örvendj, ahogyan Jeruzsálem örvendhetett. Isten nem felejti el az övéit! Isten velük van és velük lesz, amíg emberileg elkövetünk mindent Isten követéséért és szolgálatáért. Nem Isten tette ilyen szörnyűvé a világot, hanem a bűn, amelybe születtünk, és amelyben meg is fogunk halni. Életünk és halálunk azonban nem reménytelen vállalkozás. Isten megmentette életünket egyszülött Fia élete árán. Ennek újbóli felismeréséről – és az abban történtek megismerésről – szól a böjti időszak. Ismerd és fogadd el kedves Olvasó – hogy Isten mindent érted tett. Nagypéntek és húsvét a világ, a megváltottak ünnepe, de személyes, mert a Tied is. Sőt, legfőképpen a Tied, mert ha az örvendezés ürömüzenete a Tied, akkor azt tovább fogod adni, és egyre többen döbbennek majd rá, hogy a szerető Istennel lenni jó, Őt szolgálni felemelő.
Nem vagy egyedül! Örülj szívből, mert a legcsodálatosabb ünnepre készülünk, amit Isten nekünk adott Fia kereszthalála és feltámadása által. Áldott böjtöt, böjtölést és húsvétot kívánok örvendező szívvel.
