„Örömmel mondjátok és hirdessétek:
az Úr megváltotta népét!”
(Ézs 48,20)
Imádság és imádkozás vasárnapja van. Haladunk a menybemenetel ünnepe és pünkösd felé. Mindig izgalmas és gyakran mulatságos, amikor a hitoktatásban részesülőket kérdezem a napok számáról – hány nappal van húsvét ünnepe után menybemenetel és pünkösd? Remélem kedves Olvasó, hogy ez nem jelent számodra csapdát.
A helyes megfejtés negyven és ötven nap. Jézus negyven napig volt együtt a tanítványokkal és tanította őket. Szinte egy kicsit hátborzongató is ez a negyven nap. Jézus, akit cserbenhagytak többen is, azok, akik gyászolták, találkoznak naponta a feltámadott Jézussal. Emlékszel rá Olvasó, hogy egyik alkalommal kifejtettem, hogy mi volt az, ami megkülönböztette Jézust feltámadása után a földi embertől? A halál felett aratott győzelme! Jézus velük volt, velük evett és ivott, tehette is, mert nem szellem volt, hanem élő Úr, mégis ott volt közöttük az, ami a mi életünket naponta árnyékolja be, a halál.
Ezen a mai vasárnapon Ézsaiás próféta felkérése bátorít bennünket. Mondjátok és hirdessétek! Különbég van a kettő között. Belső mélység az, ami elválasztja a kettőt. Mozgatja a száját, beszél. Hirdet, felhívja valami fontosra a hallgatóság figyelmét. A lelkészeket igehirdetőknek is nevezik, nem igemondóknak, vagy igebeszélőknek. Az igét hirdetni kell! Miért? Mert Isten nem hagyta magára önpusztító bűnében az embert. Ellenkezőleg, megváltotta. Azt tette, amit a rabszolgával tett az, aki kifizette szabadsága díját. Tette ezt úgy, hogy a legnagyobb áldozatot hozta meg az emberért. Egyszülött Fiát adta érte cserébe. Egy kevésbé értékesért a legértékesebbet. A próféta erre a fel nem fogható szeretetre, váltságműre hívja fel a figyelmet, sőt meg is határozza a továbbadás formáját: „örömmel”.
Tehát azt, aki elfogadta Isten szeretetét és így megváltozott az élete, az nem lehet „Savanyú Jóska”, az örök mélabús és kesergő, hanem örvendezni kell. Milyen jó lenne, ha a keresztény embert a mosolyáról ismernék meg. Járva-kelve az utcán (bár most a maszk egy kicsit bezavar) tudni lehetne, hogy a velünk szembe jövő ember Krisztusé vagy sem? Áldott emlékű Péntek Árpád rektor úr tanította a gyakorlati teológiát. Első szolgálatra való kibocsátásunk alkalmával hívta fel figyelmünket az örömre, ami az igehirdetés ismerve. Ezért az igehirdető nem lehet halk, ha pedig nincs kellő orgánuma, használjon mikrofont, megafont stb. Az igének szólnia kell, és biztatást, bátorítást kell üzennie.
Az imádság vasárnapján a megváltottakhoz, hozzánk szól a próféta. Mi már tudjuk, hogy miként vált valóra Isten szeretete Jézus által. Ezért örömünk akkor lehet igazán teljes, ha tudjuk, hogy az imádság által Jézus és mennyei Atyánk közelében vagyunk.
Mondjátok és hirdessétek!
