Október a tűz, a forradalom, az emlékezet, a szabadság, az áldozat és a reformáció hónapja. Tele van mozgással, lendülettel, dinamizmussal, lelkesedéssel és elszántsággal. A tűz és az ősz színeinek jóleső látványa és melengető hatása áthatja testünket, lelkünket ilyenkor, októberben.
Egyszerre van jelen a történelmi emlékezet, reformátor elődeink egykori helytállása, egykori és mai hithősök győzelmeinek hajtó ereje. Ma is elindulásra, megmozdulásra, aktivitásra sarkallnak bennünket. De mit ér az emlékezet tűz nélkül?
Mit ér az egykori történelem mai konzekvenciák és tettek nélkül? Mit ér a Reformáció eseménye anélkül, hogy a mi életünket is áthatná és meghatározná ez a „szent örökség”? Ha ez a „szent örökség” csak holt betű és muzeális érték a templomi vitrinünkben, akkor semmit sem használhat nekünk!
Vegyük ki a múzeumi vitrinből, és váljék minket is indító, vezérlő, bátorító és útmutató erővé mindez a kincs a mi életünkben is!
Milyen egyszerűen mondja Jézus: „Vegyetek, Szentlelket!” Tudjuk azonban, hogy a boltokban nem lehet ilyesmit venni! Nem vehetjük meg pénzért sem, mert megfizethetetlen kincsként kaphatjuk meg a Szentlelket, ha őszinte szívvel kérjük azt Atyánktól! Tegyünk így mi is, és ahogy II. Rákóczi Ferenc tette, imádkozzunk mi is!
„Befejezted Uram, megváltásunk egész művét. Megadtad apostolaidnak Szentlelkedet. Elküldted Őt, hogy az igazságot megerősítsd a szeretet által. Ez idáig nádszálak voltak tanítványaid. A Szentlélek által oszlopokká erősödtek.
Ezt a Lelket kérem Tőled! Tekintsd hát egyszerűségemet, növeld szeretetemet, s hogy neked tetsző módon teljesíthessem akaratodat, s mindazt, amire rendeltél. Ámen.”
