„Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.”
(Mt 6,21)
Minden hét szombat estéje sokaknak a remény ideje. Remény, de mire is? A gazdaggá válásé! Lottószámok. Öt golyó, öt különböző számmal, amelyet oly sokan próbáltak már befolyásolni. Sikerült-e valakinek? Ki tudja? Ki ne játszott volna el azzal a gondolattal, hogy mit kezdene az életével, ha az ő öt száma lenne a kiválasztott?
Többekkel beszélgetve – nagy meglepetésemre – ugyanazok a pozitív és gyarló ötletek fogalmazódnak az emberekben. Biztosított megélhetés és adakozás, azaz segítségnyújtás. Ilyenkor ismét megbizonyosodom az örök igazságról, miszerint az emberben ott van a jó.
Mi lett a szerencsésekkel? Vagyis az idő vasfoga mit tett a megnyert kincsekkel? Érdekes, hogy akikről tudomásunk van, azok élete nem változott pozitív irányba. Az anyagiak megölték a testet és a lelket egyaránt. Titkolni a vagyont, titokban használni fel, vagyis a közös öröm hiánya megtámadja a lelket. Érdekes, hogy a tengeren túl nem tartják titokban a nyereményt, vállalva ezzel a támadási lehetőséget. Az ilyen nyertes élete példává válik. Pozitív vagy negatív példává? Sajnos a nyertesek közel hetven százaléka ott is öt éven belül elveszíti a nyereményét. Voltak olyanok, akiknek ennyi időre sem volt szüksége. A könnyen jött, könnyen megy elve érvényesült. Tehát szeretnénk, ha az öt golyó meghozná a szerencsénket? Mi bebizonyítanánk, hogy kivételek vagyunk? Persze!
Jézus vajon ilyen kincsre gondolt? Mi is az ember kincse? A család – hangzik a magabiztos kijelentés. Ez annyira egyértelmű, hogy mondhatnánk mindenki számára elfogadott. Sajnos ez mégsem ilyen egyszerű! Mert egy erős irányzat szeretné újra meghatározni a család struktúráját?
Kikből is áll egy család? Láthattuk a hét történésében, ha valaki egy hagyományos családképben gondolkodik és azt kinyilvánítja, elveszítheti munkahelyét. Igen, férfi és nő, ez a kereszténység hitvallása, bármennyire szeretnénk ezt oly sokan megkérdőjelezni. Sajnos, mi egyházi képviselők is gyakran esünk – jószándékkal – a tolerancia szakadékába.
Amikor kikiáltjuk a családot kincsnek, akkor ne feledkezzünk meg, hogy ez a kincs, ami élteti és működteti a családod, az nem más, mint Isten szeretete. Jézus nem milliárdossá akar tenni bennünket, hanem olyan emberré, aki nem hajkurássza a boldogságát, hanem ismeri a boldogság-kincs forrását.
Nagy kérdés tehát, hogy igazán boldogok vagyunk-e? Mi a kincsünk, és azon „csüng-e a szívünk”? Húsvét utáni első vasárnap nagyon reménykedem a helyes válaszban. Isten a kincsünk, és ott van a szívünk is? Az az Isten, aki Fiát adta értünk, akit a keresztfán a legkegyetlenebb szenvedéseknek vetett alá, hogy bűneink eltöröltessenek, és ajándékul adta a feltámadt Krisztus által az üres sír reményét.
Lottószámok, pénz, vagyon, siker, karrier? Nem! Az én kincsem… – fejezd be te, Kedves Olvasó!
