„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja,
aki nagy irgalmából újjászült minket
Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által élő reménységre…”
(1Pt 1,3)
Húsvét utáni vasárnap a kedvenceim közé tartozik. A templom fehérbe öltözött, a Luther-kabáton a stóla is olyan jól mutat (bár a budavári húsvéti közvetítés alkalmával már soknak tűnt nekem is a fehér papiing, stóla és a kötelező Mózes-tábla fehérsége). Ennek ellenére fontosnak tartom a fehér színt a templomban és a lelkészeken. Tulajdonképpen húsvét ünnepe után mindenkinek a fehér ruhájában kellene maradni, vagy naponta fel kellene azt vennie. Tudod – kedves Olvasó–, hogy az első keresztényektől származik a húsvét hajnalán történő keresztelés. Akkor fehér ruhába öltöztették, és a közeli folyóban keresztelték meg őket hitvallás tételük után. Talán innen származik a virágvasárnapi konfirmáció hagyománya is, amit sajnos mára átalakított az iskolai túlterhelés, ezért nincs kellő idő a virágvasárnapi konfirmácói felkészülésre. Viszont én csodálattal nézem a konfirmációs képeket, a fehér ruhába öltözötteket. Nézzétek meg a három évvel ezelőtt készült virágvasárnapi konfirmáció képeit a galériában, lélekemelőek. Különösen hálás voltam az internetnek, hogy emlékeztetett erre az ünnepre.
Otthoni magányunkban keressük meg a konfirmációs emlékeinket, vagy gyermekeinknek – és akinek unokái vannak, azoknak – a keresztelésen készült fotóit. A fehér szín dominál rajtuk, és nemcsupán a fekete-fehér fotókon. Az egyháznak mintha ez lenne a két színe (tudom, hogy mindig azt szoktam én is mondani, hogy legyünk sokszínűek, de az más összefüggésre értem). Ha létezne szín-teológia, akkor biztos, hogy ez a két alap lenne a meghatározó. Az élet, a tisztaság, azaz a fehér szín, az Istené. A fekete szín, a halál, a bűn, az elveszettség, a Sátáné. Amennyiben egy ilyen felvezetés után választanod kellene, akkor könnyű lenne a választás? Gondolom és remélem, hogy a fehérre tennéd a voksod. Húsvét után ez lenne egyértelmű.
Nem tudom, hogy sikerült ünnepelned a feltámadást. Vagy talán ez egy teljesen más ünnep volt, éppen a főzésrabságának hiánya miatt? Sikerült nézned vagy hallgatnod igehirdetést, részt venni egy virtuális istentiszteleten?
Nemcsak számodra volt különös az idei húsvét. A lelkészek, köztük én is furcsa gombóccal a torkomban hirdettem az üres templomban a feltámadás örömhírét. Krisztus szolgái jól nézhetnek ki a képernyőkön, de nem vagyunk a képernyőkre valók, hanem közöttetek van a helyünk. Remélem, hogy annyira hiányoztam nektek, ahogyan ti nekem!
Nem tudjuk, hogy mennyi ideig marad zárva a templom, de Isten szól hozzátok, és erősít benneteket az Ige örömhírén keresztül, miszerint újjászületettek vagyunk Krisztus halála által az élő reménységre.
Egyelőre maradjatok otthon, vigyázzatok magatokra és egymásra, de utána induljatok templomunk felé! Várlak benneteket!
