„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok,
szabadíts meg, akkor megszabadulok.”
(Jer 17,14)
Beteg vagyok! Beteg vagyok? Beteg leszek? A harmadik évezredben senki sem gondolta volna azt, hogy ilyen sokat fog az egészségével foglalkozni az ember. A gyógyszergyárak a médiával karöltve mindent elkövettek eddig is az „egészségünkért”. Több csodaszer is lehetőségünkre áll, mindegyik hatásos, csak meg kell venni, és minden gondunk elszáll. Azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy az igazán hatásos gyógyszereket orvos írhatja fel a diagnózis megállapítása után. Summa summárum, a gyógyszergyárak érdekeltek abban, hogy betegek legyünk, vagy árnyaltabban fogalmazva, vigyázzunk az egészségünkre.
Naponta szembesülünk a betegséggel, a bekövetkezett halálesetek, a kórházban fekvők és a haldoklók számáról, amihez gyorsan hozzá is teszik azt is, hogy hányan gyógyultak meg. Az Operatív Törzs napi jelentkezése szinte már frusztrálja a lakosságot, ezért is pécézték ki a szakmailag jól képzett országos tisztifőorvost, Müller Cecíliát. Nem tudom, hogy jobban megnyugtatna-e egy charmos fiatal nő, vagy férfi helyzetjelentése? Úgy érzem, hogy engem nem.
Adatokat hallunk és elveszünk a mennyiségük alatt. Egy láthatatlan kór lépett az életünkbe, ami ellen alapvető dolgokkal tudunk a leghatásosabban védekezni. Kezet mosunk, megtartjuk a tisztes távolságot az idegenekkel szemben, és nem megyünk zsúfolt helyre. Ennyi is elég lehet? Sokak szerint igen. Ugyanakkor arról is hallunk, hogy a betegség hordozóivá is válhatunk, vagy éppen már ki is hordtuk minden tünet nélkül.
Nagy kérdés az, hogy akarok-e ezzel foglalkozni, vagy ez is olyan, mint a bűn és annak elismerése. Ha nem beszélek róla, nem veszem tudomásul, akkor nincs is. Ádám és Éva óta ez a tagadás létezik. Azt gondolták, hogy ha elrejtőznek a kert fái közzé, akkor Isten nem szerez tudomást arról, amit tettek. Elrejtőzünk, vagy elrejtjük önmagunkat úgy, hogy Isten se találjon meg. Rejtőzhetünk azonban bárhová, Isten lát bennünket. Ő nem zaklatni akar minket a szeretetével, hanem a megmenekülés lehetőségét szeretné biztosítani számunkra. A „hol vagy Ádám” kérdésre a helyes válasz, „itt vagyok”, szabadíts meg mindentől, ami elválaszt Tőled. Amennyiben sikerül megállni Előtte és felvállalni az életünket, tetteinket, akkor van lehetőségünk megszabadulni attól, ami gúzsba kötve tart.
Minket is kérdez és keres. Hol vagyunk? Üres a helyünk a templomban, nem vagyunk a meghívottjai között. A betegség félelme gúzsba kötött? Szabadulj meg tőle! Hiszel az ő szabadító erejében? Moss kezet! Viselj maszkot! Tarts távolságot! De ne Istennel szemben!
