„Oly igen jó nekem Isten közelsége,
Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak.”
(Zsolt 73,28)
Nincs két egyforma munkaévkezdet. Évről-évre változnak a súlypontok. Igyekszünk valami nagyon fontos célt a gyülekezet elé tárni, amelynek segítségével vezetnénk végig az esztendő alkalmain keresztül.
Lelkészségem visszatérő gondja ismét utolért. Lesz-e gyülekezet a templomban, lesznek-e hittanosok, akik családjaikkal megjelennek a számukra is szervezett alkalmakon?
Természetesen a lelkész munkájától is függ, hogy milyen az élet a gyülekezetben. Sajnos ebben a mostani helyzetben nem tőle, azaz tőlem függ, hanem egy láthatatlan dologtól, amit egyszerűen vírusnak nevezünk.
Vannak, akik félnek tőle, és vannak olyanok, akik kétkednek és rémisztgetésnek tartják. Én is átéltem ennek különböző fázisát. Ma már számomra is valósságnak tűnik, olyannak, amitől félni kell, ami óvatosságra int, amit komolyan kell venni.
Járjak kesztyűben és maszkban, azzal minden meg fog oldódni? Talán nem minden, de legalább megtettem mindent „emberileg” a védelmem érdekében.
Mi mást tehetek még? Pál Timóteust és rajta keresztül mindnyájunkat a következőképpen próbál erősíteni: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Szükséges tehát élnünk ezzel az erővel, szeretettel és józansággal. Tartsunk leltárt, hogy miként is állunk velük. Melyik a domináns életünkben?
A templom újra nyitásának első alkalmán nagyon sokan voltunk. A kapukat őrző és a beléptetést, a helyfoglalást segítő presbitereknek volt feladatuk bőven. Itt szeretnék nekik köszönetet mondani. Sajnos az arcok nem változtak olyan gyakran, ahogyan szeretném.
Tehát a templom nyitva, de nagyon kevesen lépik át a küszöbét. Nem bírok maszkban egy órát ülni – hangzik az egyik gyakori indok. Tudom, hogy nem könnyű. Amikor nekem is fel kell tenni, komoly önmegtartóztatásra van szükségem. De látok például olyan tájföldi evangélikus gyülekezetről készült fotót, ahol a templom tele van, és mindenki maszkot visel. Mi az ő titkuk, életük domináns része?
Tényleg elérte a Sátán, hogy féljünk? Isten házát elbarikádozta a félelmünkkel. A zsoltáros nehéz élethelyzetében jelenti ki, hogy olyan jó neki az Isten közelségében lenni! És folytatja a bizonyságtételt a legfontosabb résszel, az Urat tartja oltalmának.
Az új munkaév elsődleges célkitűzésének tartom az Istennel való kapcsolatunk megerősítését. Természetesen ennek elsődleges lehetősége az istentisztelet, az úrvacsorában való személyes találkozás élménye, a bibliaóra barátságos légköre, a konfirmációi előkészítők, hittanórákon keresztül való építkezés. Sajnos több áldott és megszokott alkalom el fog maradni: őszi kirándulás, gyülekezeti ebédek, itt alvós ifjúsági alkalmak.
A feladatunk az lesz viszont, ami eddig is volt, megtalálni a lehetőséget Isten közelébe való jutáshoz, és e találkozás örömének megosztásához egyaránt.
Az Isten vár téged is. Szeretnél a közelébe kerülni? Tedd fel a maszkod, nyisd ki a szíved és indulj!
