Békesség! Mindnyájan érezzük a szó súlyát és aktualitását. Azt gondolnánk, nincs ember a földön, aki ne a békességre törekedne. És mégis háborúság, üldözés, terror füstje üli meg világunkat. Nem kell azonban távol menni otthonainktól, hogy lássuk, milyen hamar borul fel a békesség. Mert elég egy keserű megjegyzés, egy meggondolatlan szó, és máris odavan a békesség a házban. Még közelebb lépve önmagunkhoz be kell látnunk, hogy a békétlenséghez nem kell két ember, hiszen a saját szívünkben is micsoda harcok dúlnak, milyen hamar felborul a belső nyugalom és biztonságérzet, amelynek felette kellene állnia a világban a bennünket körülvevő, nyüzsgő forgatagnak és versengésnek.
Akik kezükben tartjuk a bibliaolvasó Útmutatót, komolyan vesszük az év igéjét, és tudjuk, hogy mint akik Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé lettünk, nem lehetünk mások, csak békességre törekvő emberek. Olyan Istenünk van, aki „Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.” (2Kor 5,19) Isten békejobbot nyújtott a földnek. Krisztus keresztjénél megtörtént a békekötés. Minden gonoszságunkat, lázadásunkat megbocsátotta Jézus áldozatáért. Ez nem látszatbékesség, mint amilyet a világ ad, amikor az ember bebeszéli magának, hogy mások sokkal bűnösebbek nála, és megnyugtatja a lelkiismeretét, míg a sok elfojtott bánat, megbánás, mulasztás emléke fel nem tör, és fel nem borít maga alá temetve mindent. Jézus a saját békességét adja, amelyet megváltó munkájával hozott létre. Az a csodálatos ebben a békességben, hogy átemeli a lelket a földi viharok tombolásán.
Alatta marad az élet minden nyugtalansága, bizonytalansága, aggodalma. Lehet, hogy sok mindent nem tudok, titkokat rejt még az élet számomra, de a legfontosabbat tudom, hogy minden körülmények között a mennyei Atya keze tart, vezetáld. Ez a békesség nem borul fel, mert nem a jó közérzettől, nem is a békés családi helyzettől vagy kiegyensúlyozott életviszonyoktól függ, tehát nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé ható erő. Ezt a békességet kapja a megváltó Jézusban való hite által az ember. Belülről kifelé ható erő, azaz nemcsak a lélek mélyén meghúzódó, hanem kifelé sugárzó. Nemcsak túlvilági, hanem evilági is, nemcsak lelki, hanem testi is, nemcsak belső, hanem ugyanúgy külső is. Teljes béke, Jézus békessége, amely nem akar rejtve maradni, hanem be akarja tölteni földi életünket, a személyi, családi, gazdasági életünk viszonyulásait, és áldásként akar hatni.
Aki igazán békességben van Istennel, az békességben van önmagával és a világgal is, az emberekkel is és a sorsával is. Olyan békessége van, amelyet többé semmi nem boríthat fel.
Kívánom, hogy ez a békesség töltse be minden olvasónk szívét, életét!
Kondor Péter
a Déli Egyházkerület püspöke
