„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy
élj törvény szerint, törekedj szeretetre,
és légy alázatos Isteneddel szemben.”
(Mik 6,8)
Balatoni nyár – szól az ének a magyar tengerről, amikor is éppen október van. Ilyenkor is szép a mi tengerünk, és töredelmesen vallom be, hogy nem hiányzik a tömeg. Kora reggeli sétám alkalmával köszöntöttem a hattyúkat és a szárcsákat, és egy kicsit irigykedtem a vízen ringatózó vitorlásra. Miközben igyekszem egy kicsit elcsendesedni – és a továbbképzés témáján gondolkodom –, kerülök szembe a kötelességgel, vagyis írnom kell vasárnapra. Mikeás segítségemre van. A téma a lábunk előtt hever, jut eszembe az ismerős mondás. A keresztény embernek nem kell sokat gondolkodnia, hogy van-e új feladat, új módszer. Isten megmondta! Punktum. Tehát hagyjuk a filozofálgatást és bölcselkedést. Tulajdonképpen nem is kell álmatlanul vergődni az ágyban, vagy bevándorolni a földet. Az Úr megmondta az embernek, hogy mi a jó!
Mi, emberek, pedig többnyire a rosszat akarjuk elkerülni, és eszünkbe sem jut, hogy csak a jóval foglalkozzunk, pedig a jó gyakorlása, megélése kizárja a rosszat. Legyünk tehát jók, hogy jól is éljünk. Isten kijelentette, hogy mit kíván az embertől. Mondhatnánk, hogy kifüggesztette a házirendet, vagy a szervezeti szabályzatot, amitől nem ajánlatos eltérni.
A jó élet alapfeltétele, hogy tartsuk be azt, ami a hatalmas Isten és az ember közötti első szövetség feltétele, a törvényt, azaz a Tízparancsolat. Milyen különösen nézne ki, ha „tízparancsolatnak” írnánk, ahogyan az új média Istent nevét kicsi i-vel írja, mintha egy lenne a sok közül.
Mikeás csak utal a törvényre, ahogyan mi sem ismételjük el gyermekeinknek, hanem csak figyelmeztetjük őket. Olyan sok kellemes emberi vonás olvasható ebben az egy versben. Nem jelenti ki, hogy legyünk jók, vagy Pistike viselkedj! – stílusban. Törekedj jónak lenni, törekedj szeretni! Mennyire igaza van, és milyen jól ismer bennünket. Tudja, hogy képtelenek lennénk parancsra megtenni, de ismeri azt a néhány még megmaradt pozitív tulajdonságunkat, azt, amikor megszeretünk valakit, akiért az életünket is oda adnánk, feláldoznánk.
A vers utolsó harmada nem egyszerűen etikai viselkedésről szól, hanem a helyes viselkedésről. Légy alázatos Isteneddel. Ne legyen semmiféle kérkedés, feltünési viszketegség, első helyre ülés, meg uram-uram-ozás. Jézus világosan megtanította követőinek – és ezáltal nekünk is –, hogy nem lehet ekképpen bejutni a mennyországba. Csak az alázatosak, a szelídek, a tiszta szívűek léphetnek oda be, akik nem felejtik el, hogy mit kíván tőlük az Úr.
Októberben – a Reformáció havában – érezhetjük azt, hogy több szó esik a kelleténél a cselekedetekről, pedig csupán a helyes viszonyulásra szeretné felhívni Mikeás a figyelmünket, hogy jól legyen az életünk. Semper Reformanda! Semper Fidelis! Jelentése: Állandó Változás! Állandó Hűség!
Jakab Béla parókus lelkész
