Istenünk, ha kiárasztod Lelkedet, élet támad, hallelujah!
Új teremtés jön létre, megújul a földkerekség, hallelujah!
(Zsolt 104,30)
Pünkösd van. Érzed az ünnep illatát, kedves Olvasó? Tudom, hogy minden ünnepnek van illata. A karácsonynak a fahéj és fenyő, a húsvétnak a sonka, a pünkösdnek friss és éledő zöld természet, a dús virágillat. A fővárosi zajos teraszon állva is érezni lehet a mellettünk található kis pagony zöld illatát. Természetes, hogy irigyelem azokat, akik a természet lágy ölén élnek. Viszont meg kellett tanulnom azt is, hogy minden szépet és jót észre kell tudnom venni a magam városi környezetében. Így hát fülem rezonál a bátor harmadik kerületi madarak csiripelésére, és bár a hatsávos Pacsirtamező utcán pacsirták nincsenek, de vannak erős hangú fekete rigók.
Pünkösd 2021. Nyitva van a templom, a Püspöki Tanács rendelete alapján ismét lehet énekelni, igaz, csak maszkkal, és lehet élni az úrvacsorával. Igazi gondviselése ez Istennek, hogy a kilátástalannak tűnő időszak elmúlt, és reménykedhetünk egy újabb hullámnélküli periódusban. Valami új kezdődhet. Élet támad. Hallelujah! Egy dolog azonban biztos, csak akkor támad új élet, ha Isten Lelkét kiárasztja. Maga Jézus ígérte, hogy nem hagyja magára a tanítványait, hanem elküldi a Vigasztalót, a Pártfogót, a Szentlelket. Így támadt élet Jeruzsálemben, alig ötven nappal Barabbás nevének skandálása és Pilátus kézmosása után. Micsoda változás ez. A Lélek felperzseli a tanítványok félelmét, és bizonyságtételük révén új élet támad. A csoda mindenkit lenyűgöz, amikor a saját nyelvén hallja Péter bizonyságtételét. Persze, hogy mindig vannak és lesznek ünnep- és csoda – rontók, akik akkor és ott egy hatalmas iszogatás eredményének tulajdonítják a történést.
Pünkösd az egyház születésnapja. Zsoltárosunk legmerészebb álmában sem gondolt volna arra, hogy szavai a megfeszített Messiás követői számára bizonyságot és örömet fognak jelenteni. Bizonyságot arról az Istenről, aki az ő élethelyzetébe újat hozott. Istenének tette túl fogja szárnyalni mindenki képzeletét is, mivel az egész földkerekség képes lesz megújulni a halált legyőző Messiás által.
Ma és most. A templomunk többszöri bezárása után képesek vagyunk elhinni, hogy lesz újteremtés? Lesz újra teli templom, családi istentisztelet utáni ebéd, maszk nélküli kacagás? Én nemcsak hiszem, de imádkozom is ezért. Konfirmandusaimnak azt tanítom, hogy a helyes imádkozás legfontosabb eleme a Lélek ajándékának kérése. Kérjük hát a Lélek áradását, az új élet teremtésének csodáját! Legyünk a csodának a megvalósítói, a Lélek által!
Népszokás. Az ünnep egyik népi elem a pünkösdi királyság. Egy napra minden a kikiáltott királyé. Gyakran érezzük azt, hogy feláldoznánk mindent egy sikert jelentő napért? Bizonyos élethelyzetben talán. Pünkösd, egyházunk rendjében bármennyire fontos is, mostoha ünnep volt és lesz is. Hosszú hétvége, újra nyitva a szállodák, strandok. Sajnos nem az, amiért mindent odaadnának az emberek, pedig a nem hívőknek is ad ajándékot és fizetett napot. Legyen bármekkora az ünnep elfogadottsága, a hit erejének kell győzedelmeskednie. Az egyháznak ezért egyre feljebb és feljebb kell húznia a hit-lobogóját, hogy a Szentlélek éltető ereje kapjon bele, és mutassa meg csodatévő erejét. Támadjon új élet, éledjen újjá minden, ami elhalt. Jöjj teremtő Szentlélek!
Jakab Béla parókus lelkész
Pünkösd 2023
Kedves Testvérem, amennyiben a kíváncsiság arra késztetne, hogy ennek a zsoltárnak a verseit szeretnéd alaposabban megismerni, akkor nagy meglepetésben lenne részed. Miért? Mert ez egy zsoltáralapon nyugvó bizonyságtétel, amelynek alapja a zsoltárvers első három szava, megszólítás nélkül. Tehát ebben a formában nem található meg.
Istentiszteleteink elején az elhangzott zsoltárok is szerkesztettek azért, hogy az adott vasárnapnak megadják a pontos keretet, anélkül, hogy más felé irányítanák figyelmünket. Pünkösd ünnepén szükségünk van személyes bizonyságtételre, talán jobban, mint más ünnepekkor. Pünkösd középpontjában a Jézus által megígért Szentlélek eljövetele áll, amit Pártfogó néven is ismerünk. Nem látjuk, sejtjük, hogyan és miként érkezik. Nincs jászolbölcső, karácsonyfa, nincs szamárcsikó, kakas, ácsolt keresztfa, vagy üres sír. Egy érthetetlen történés szüleményeként valósul meg a nagy változás a tanítványok életében. A kettős tüzes lángnyelvek új életre hívják őket el, de mondhatnánk azt is, hogy új életre támadnak. Amennyiben ez történt, akkor miért is ne zengedeznénk mi is halleluját? Ez az új élet hozta létre a tanítványokból lett apostolokat, az első keresztény gyülekezetet és az Anyaszentegyházat. Százszázalékos ünnep ez, az Egyház ünnepe. Bár társul ehhez is több fajta néphagyomány, egyik sem tudja kifejezni azt, amit Isten Fia által megtett a világért, és amit a Lélek állandó jelenléte és munkálkodása révén tesz mindazokért, akik általa szeretnék folytatni életüket.
Az ünnepek magukban hordozzák az ünnepélyességet, ami árnyékot vethet magára az ünnepre. Nagyon egyszerű példával szemléltetve, gond az, ha nagyobb a keresztelési ebédre való készülődés a keresztség ajándékának átélésénél. Mert szeretünk ünnepelni, sőt ez az ünnep hosszú hétvégét jelent, ezért az ünnepre valós árnyék vetülhet ott, ahol nem akarnak új életet, ahol nem akarnak új teremtéssé válni.
A Szentlélek ünnepe nem a múltról szól, hanem a jelenről és jövőről. Önmagunktól képtelenek lennénk újra értelmezni küldetésünket, Isten szavának üzenetét. Nagyszerű emberi vágyak és hangzatos elköteleződési szándékok buborékként pukkannának szét, ha Isten Lelke nem töltené be azokat élettel. Gyakran érzem azt, hogy a keresztény tanítás és gyakorlat által valamilyen szinten megérintett ember legszívesebben átugraná ezeket a nagybetűs keresztény ünnepeket, tartva attól, hogy Isten megszólítja és megváltoztatja az életét. Maga az Egyház, aki tudja, hogy működése a Lélek által történik, talán mégsem szeretné, hogy átvegye fölötte az uralmat. Nagyon örülne egy szabályozó szelepnek, hogy akkor és csak annyi jöjjön, áradjon, amennyit szükségesnek ítél. Fél attól, hogy a Lélek újat fog hozni, olyat, amire sem az intézményesített Egyház, de a hívek sincsenek felkészülve.
A tanítványok élete látványosan megváltozik. Mindaz a talentum, amit tanítványként kaptak egykori kiküldésük alkalmával, most teljesen az övék. Övék a keresztelés, a gyógyítás, a közösség és gyülekezetépítés, övék az imádság ereje és hatalmának gyakorlása, minden a Lélek által, Jézus Krisztus nevében. Mi lesz velünk, a mai modern kor keresztényeivel, akik többségében beosztják az Istenre szánt idejüket, ha a Lélek jön és új életet ad? Ki vállalná ma ezt a rizikót? Új élet és új teremtés lehetősége, itt Óbudán, vagy a földkerekség bármely szegletében? Isten lenne az első! Kedves Olvasó, nem akarlak megijeszteni, de én ezért imádkozom minden alkalommal, és különösképpen ezen az ünnepen. Jöjj teremtő Szentlélek! Veni Creator Spiritus!
