„Azért jelent meg az Isten Fia,

hogy az ördög munkáit lerombolja.”

(1Jn 3,8b)

Számonkérés. Gyakran fordul elő az ember életében, hogy visszakérdez. Akkor történik ez leggyakrabban, ha nem érti az élete eseményeinek menetét. Miért? Hallhattuk már, és fogjuk is hallani, kimondani életünk során. Öt betű, és mindent képes a feje tetejére állítani. Amikor elhangzik, akkor a legbiztosabb állítás is megrendül. Mennyire aranyosak a kérdező gyermekek, és milyen furcsa arcot vágnak a szülők, amikor nem sikerül frappáns választ találniuk a kérdésre. És milyen megrázó, amikor a tényleges tehetetlenség kényszeríti ki belőlünk, és csak úgy felszakad a mélyből a „miért”? Ennek a történelmi korát éljük, ismételten.

 

Két éven keresztül a fertőzések adatait néztük, és együtt éreztünk a betegekkel, a gyászolókkal. Vártuk az enyhülést és az enyhüléssel járó szigor megszűnését. Most pedig szégyenkezve gondolunk arra, hogy bárcsak a pandémiával kellene foglalkoznunk. Szívesen hordanánk a maszkot, és kérnénk az emlékeztető oltást a háború helyett, amelynek fokozódó tragikus eseményei folytán nő a halottak, az otthon nélküliek, az elmenekültek száma. Miért? Hatalom, tekintély, erőfitogtatás? Nem látunk a kulisszák mögé, de tudjuk, hogy ezt békés körülmények között is meg lehetne oldani. Akkor miért nem így történik? Az ördög jelen van. Nem pihen, és nem alszik. Mindig akkor támad, amikor az ember a leggyengébb.

 

A pusztában Jézusnál is akkor jelenik meg, amikor gyenge a negyvennapi böjt után. Mit csinál? Csapdát állít, amibe könnyű belesétálni. Az éhezőnek kenyeret ígér, az elesettnek biztonságot, az alázatosnak hatalmat. Úgy gondolom, hogy mi is átéltük már ezeket a csapdákat, és még az is előfordulhatott, hogy bele is sétáltunk.

 

Sajnos nem látjuk magát a munkálkodó sátánt, csak a tevékenységének a következményeit. A háborút, az erkölcstelenséget, az elvtelenséget, haza- és nemzetárulást, Isten gyermekeinek üldözését, stb.

 

De megjelent Isten Fia, Jézus Krisztus, aki legyőzte a hatalmát. Nem erővel és hatalommal, hanem alázattal és megbocsátással. Különös fegyverarzenál ez, amivel – ha Isten gyermekei élnek – a sátán nem találhat rajtuk fogást.

 

Miért engedi Isten ezt a háborút? – hangzik el az aktuális számonkérés az ember részéről. Isten nem engedi. Isten békét akar. Az ember akar háborút, és vállalja büszkén a vele járó negatív következményeket. Isten békét teremtett Jézus Krisztus által. Az idei negyvennapos böjtünkben találjuk meg a győzelmes Krisztussal való találkozás lehetőségét, hogy erősek lehessünk a kísértések idején.

 

 

Jakab Béla parókus lelkész

Minden gondotokat őreá vessétek!

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” (1Pt 5,7) Gondtalan évek! Ezt kívánjuk másnak, és magunknak is ezt szeretnénk. Sőt, egy küzdelmes, dolgos élet lezárásakor gondtalan nyugdíjas éveket szoktuk kívánni. Ellenben ki merjük-e mondani azt, hogy...

Ünnepi alkalommal zárult a második gyülekezetimunkatárs-képzés

Az ünnepségen öt gyülekezeti tagunk vehette át oklevelét: Fekete Zsuzsanna és Pete Hajnalka a gyermekmunkai, Dobos Attila a diakóniai, Szőts Zoltán Oszkár és Zsigmondy Ákos pedig a médiaszolgálati szakirányt végezte el. „Gyer­me­ki bi­za­lom és ne­ki­fe­szü­lés” –...

„Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsolt 34,15)

Békesség!   Mindnyájan érezzük a szó súlyát és aktualitását.   Azt gondolnánk, nincs ember a  földön, aki  ne  a  békességre  törekedne. És mégis háborúság, üldözés, terror füstje üli meg világunkat. Nem kell azonban távol menni  otthonainktól,  hogy  lássuk,  milyen ...

Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (Mk 9,24) – A 2020. év igéje

Egyszer – talán éppen a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéje alapján – a kánaáni asszony történetéről tartottam áhítatot. Ő ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” (Mt 15,22) Amikor Jézus...

Húsvéti szokások nyomában

Nyulak, tojások, barkák, sonkák és vizesvödrökA húsvét vitathatatlanul a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jelképei, illetve a vele kapcsolatos szokások között mégis több olyat találunk, amelynek első ránézésre nincs evangéliumi eredete. Hogy miként kerültek be mégis...

Budahegyvidéken járt az Óbudai Evangélikus IFI

A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség vendégei voltak fiataljaink, a kerületi IFI nap keretében.   A rendezvény programjai közt szerepeltek: közös éneklés, játékos feladatok, ismerkedés, áhitat, kerekasztal beszélgetés és közös vacsora.   Fiataljainkat...

Sokszor magunkat is ilyen „versenyzőknek” érzem

"Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1 Jn 5,4) Győzni szeretnénk. A nyertesek oldalán állni és átélni a sikert, és ami ezzel jár: tapsot, elismerést, vagy hátba veregetést. Ez a vágya minden sportolónak, és mindenki másnak, aki összeméri magát...

Egy csodának lehettünk részesei templomunkban!

Az egész föld leborul előtted, Uram, és zengő énekkel áldják nevedet. (Zsolt 66,4)Utópia. Disztópia. Egyik sem pozitív. Az első tartalmazza a reményt, a talán megvalósulható vágyat, a másik teljesen elveti a lehetőséget. Mi milyen természetűek, felfogásúak vagyunk? Én...
Wordpress Social Share Plugin powered by Ultimatelysocial
Facebook
YouTube
Instagram