„Azért jelent meg az Isten Fia,
hogy az ördög munkáit lerombolja.”
(1Jn 3,8b)
Számonkérés. Gyakran fordul elő az ember életében, hogy visszakérdez. Akkor történik ez leggyakrabban, ha nem érti az élete eseményeinek menetét. Miért? Hallhattuk már, és fogjuk is hallani, kimondani életünk során. Öt betű, és mindent képes a feje tetejére állítani. Amikor elhangzik, akkor a legbiztosabb állítás is megrendül. Mennyire aranyosak a kérdező gyermekek, és milyen furcsa arcot vágnak a szülők, amikor nem sikerül frappáns választ találniuk a kérdésre. És milyen megrázó, amikor a tényleges tehetetlenség kényszeríti ki belőlünk, és csak úgy felszakad a mélyből a „miért”? Ennek a történelmi korát éljük, ismételten.
Két éven keresztül a fertőzések adatait néztük, és együtt éreztünk a betegekkel, a gyászolókkal. Vártuk az enyhülést és az enyhüléssel járó szigor megszűnését. Most pedig szégyenkezve gondolunk arra, hogy bárcsak a pandémiával kellene foglalkoznunk. Szívesen hordanánk a maszkot, és kérnénk az emlékeztető oltást a háború helyett, amelynek fokozódó tragikus eseményei folytán nő a halottak, az otthon nélküliek, az elmenekültek száma. Miért? Hatalom, tekintély, erőfitogtatás? Nem látunk a kulisszák mögé, de tudjuk, hogy ezt békés körülmények között is meg lehetne oldani. Akkor miért nem így történik? Az ördög jelen van. Nem pihen, és nem alszik. Mindig akkor támad, amikor az ember a leggyengébb.
A pusztában Jézusnál is akkor jelenik meg, amikor gyenge a negyvennapi böjt után. Mit csinál? Csapdát állít, amibe könnyű belesétálni. Az éhezőnek kenyeret ígér, az elesettnek biztonságot, az alázatosnak hatalmat. Úgy gondolom, hogy mi is átéltük már ezeket a csapdákat, és még az is előfordulhatott, hogy bele is sétáltunk.
Sajnos nem látjuk magát a munkálkodó sátánt, csak a tevékenységének a következményeit. A háborút, az erkölcstelenséget, az elvtelenséget, haza- és nemzetárulást, Isten gyermekeinek üldözését, stb.
De megjelent Isten Fia, Jézus Krisztus, aki legyőzte a hatalmát. Nem erővel és hatalommal, hanem alázattal és megbocsátással. Különös fegyverarzenál ez, amivel – ha Isten gyermekei élnek – a sátán nem találhat rajtuk fogást.
Miért engedi Isten ezt a háborút? – hangzik el az aktuális számonkérés az ember részéről. Isten nem engedi. Isten békét akar. Az ember akar háborút, és vállalja büszkén a vele járó negatív következményeket. Isten békét teremtett Jézus Krisztus által. Az idei negyvennapos böjtünkben találjuk meg a győzelmes Krisztussal való találkozás lehetőségét, hogy erősek lehessünk a kísértések idején.
Jakab Béla parókus lelkész
Kapcsolodó igei gondolatok: Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat!
