Nyulak, tojások, barkák, sonkák és vizesvödrök
A húsvét vitathatatlanul a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jelképei, illetve a vele kapcsolatos szokások között mégis több olyat találunk, amelynek első ránézésre nincs evangéliumi eredete. Hogy miként kerültek be mégis az ünnepbe? Erre igyekszem ma választ adni.
Talán nem meglepő, ha elsőként a húsvéti nyusziról beszélek. Jelenlegi adataink szerint a 18. században, német nyelvterületen kezdtek nyúlvadászó-tojásgyűjtögető játékokat játszani a gyerekek, majd a 20. századra általánossá vált, hogy húsvétkor várják a tojást ajándékozó nyuszit. Ekkorra került át más országokba, így hazánkba is. Hogy miért éppen a nyúl tojik? Talán egy félreértés miatt: Németországban sok helyen húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak a tojásaival együtt. Ennek a neve németül „Haselhuhn” rövidítve „Hasel” volt – a nyúl pedig németül „Hase”. A német néphagyományban ugyanakkor a „Hasenteich” (nyulas tó), „Hasenbrunnen” (nyulas kút), Hasennester (nyúlfészek) képzeteit sokszor úgy tartották számon mint azokat a helyeket, ahonnan a gyerekek származnak. Így talán érthető, hogy e logika szerint miért a nyuszi hozza az életet, az életerőt és az élet újjászületését jelképező tojást.
A tojás feldíszítése és ajándékozása egyébként régi európai szokás. amelynek egyházi áldásban részesítéséről a 4. századból, hivatalos bevezetéséről a 12. századból van forrás. A tojás nemcsak a természet újjáéledésének, hanem Jézus Krisztus feltámadásának szimbóluma is, mert amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. A tojást azért is színezik elsősorban pirosra, mert Jézusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet.
A tojásokat gyakran barkán helyezzük el. A fűzfa barkája a virágvasárnapi szentelés révén lett szimbolikus tárggyá, és a magyar népi hitvilágban a bajok elűzésére és gyógyításra is használták. A mediterrán területeken a 6–7 századtól kialakult pálmaszentelés és pálmaágas körmenet kellékét helyettesítették nálunk a barkával.
A húsvét magyar neve onnan ered, hogy ekkor ér véget a negyven napig tartó nagyböjt, amelyen tartózkodni kell a húsfogyasztástól. Hagyományos ünnepi ételként elsősorban bárányt fogyasztottak régen, ma viszont inkább sonka kerül az asztalokra. Ennek az lehet az oka, hogy a téli disznóvágás során készülő tartós húsételeket nem lehetett elfogyasztani a kora tavaszi böjt alatt, s csak húsvétkor lehetett elővenni.
Meg kell említeni a locsolkodás szokását is. Ennek eredete nem tisztázott. Egyes kutatók az ősegyház húsvéti keresztelési szokásaira vezetik vissza, mások a termékenység elővarázsolását célzó pogány hiedelmekre. Mint ebből is látszik, ez a szokás meglehetősen régi keletű Európában. Ami Magyarországot illeti, a legkorábbi fennmaradt feljegyzések 17. századiak, s a locsolkodás szokása azóta is töretlen, bár formájában némileg átalakult már.
Természetesen e hagyományoknak több változata van, s minden családban máshogy ünneplik a húsvétot. Azonban bármilyen szokásaink is vannak, ne feledkezzünk meg róla, hogy ünnepünkben mindez csak díszítés. A húsvéti ünnep lényege, hogy megemlékezzünk Jézus Krisztus megváltó haláláról és feltámadásáról. Áldott, meghitt ünnepi készülődést kívánok mindenkinek!
