„Építsetek utat a pusztában az Úrnak!
Az Úr jön hatalommal.”
(Ézs 40,3.10)
A keresztény egyház egyik főjellemzője az építkezés. Természetesen itt nem az ironikus „bálványimádásról” van szó, ami a gyülekezetek tatarozási vágyát igyekszik bemutatni. Az Isten Szentlelke által életre keltett gyülekezet legjobb segítője a naptár. Nemcsak az idő múlását jelzi, hanem a hatékony idő eltöltését is. Mit tervez Krisztus közössége az előtte álló rövidebb vagy hosszabb időintervallumra? A helyes időfelhasználást itt is az imádság segíti elő. Imádkozni a gyülekezetet, közösséget vagy éppen települést elősegítő gondolatokért és ötletekért. Itt is nagyon fontos, hogy ne csupán az egyéni érdek vezesse a tervezést, hanem annak a minél szélesebb körbe történő kiterjesztése. Egyházunk az előttünk álló esztendőt a konfirmáció elmélyítésére szeretné fordítani, amit megelőzött több éves teológiai előkészítés.
A mi gyülekezetünk építésének a terve nem ilyen nagy ívű. Sajnos a napi kihívások nem engednek eléggé nagyokat tervezni. Gyakran érezzük azt, hogy ténylegesen pusztába kell tervezni és félünk is attól, hogy a munkánk emiatt felesleges. Úgysem érdekelne senkit. Máskülönben mi, óbudai evangélikusok, legyünk büszkék magunkra, mert nagyon jó építkezők vagyunk. Több minden újult meg a két épületünkben, és amennyiben anyagi forrásaink engedik, ezt folytatni is tudjuk. Gondolná-e a keresztény ember, hogy ez a fajta építkezés a legkönnyebb, mert csak ötlet, azaz terv és pénz kell hozzá.
Gyülekezeti közösséget építeni viszont sokkal nehezebb. Mi az a program, ami elmélyíti az igehallgatóban az Isten utáni vágyakozást? Milyen az tartalmas kirándulás, ahova Istent is magunkkal tudjuk vinni, hogy általa erősödjenek az utazók? Hol a határ a szórakoztatás és a jókedvű keresztény együttlét között? A határ nagyon keskeny! És ki dönti el, hogy a határ jó oldalán állunk-e, vagy sem?
A vidéki gyülekezetekben hatékonyak az asszonykörök, akik sütnek, főznek, csigát sodornak, stb. Ma már egyre gyakoribb a jótékonysági bál, amely nemcsak a gyülekezet, hanem a közösség számára is hasznos alkalom. Johanna gyülekezetei hírességeket hívnak meg koncertet vagy irodalmi estét tartani (pályázati pénzből), és a településen mindenki felkapja a fejét az evangélikus gyülekezet meghívására. Budapesten látszólag a bőség eltelítette a lakosságot, a hívőket és a nemhívőket egyaránt. Mára az újság sem hírértékű, a Krisztusról szóló bizonyságtétel még a templom falain belül is kevés érdeklődőt vonz. Az adventi időszakban és a mostoha világhelyzetben arra gondolnánk, hogy többen jönnek el a templomba. Sajnos, az elmúlt vasárnap kevesebben voltak, mint egy nyári vasárnapi alkalmon. Tényleg ekkora a pusztaság? Talán ez a modern pusztaság, ami be van építve minden szépnek látszó dologgal, mégsem irányítja a figyelmet a hatalommal érkező Úrra.
Legyünk adventben Keresztelő János kései tanítványai, akik készítik az Úr útját. Vegyük elő az imádság lapátját, csákányát és minden eszközét a lelki munkavégzéshez. Nem az a feladatunk, hogy szállást készítsünk Istennek, hiszen Ő nem kézzel épített templomban lakik, neki elégséges volt a jászolbölcső biztonsága is. Nekünk a napi életbe való belépését kell előkészítenünk, amit nem kezdhetünk mással és máshol, mint a saját és családunk életében. Egy biztos, az Úr közel. Remélem, hogy érezzük ennek a bejelentésnek a fontosságát. Hozzád milyen közel van? Jó munkát kívánok!
