Te vagy a látás Istene
(1Móz 16,13)
A látást természetes dolgoknak tekintjük, akkor döbbenünk rá, hogy nem az, amikor korlátozottak leszünk benne. Mindent elkövetünk azért, hogy meggyógyuljunk, hogy láthassunk. A látás segít a tájékozódásban, a veszély elkerülésében és az öröm megélésében egyaránt. A látás segít a lelkünknek is, gyakran szoktuk említeni, „lelki szemeimmel láttam”. Ez az, ami meg nem magyarázható, amihez egyfajta adottság szükséges. Szerintem mindannyian vágyakozunk ezután, hogy megláthassuk azt, amit el tudnák kerülni. Csalódás, keserűség, megbántás talán kevesebb lenne a világban, ha láthatnánk gyakrabban a lelkünkkel.
Isten az, aki az ember teremtője, aki ismeri annak minden rezdülését, a formálódó titkos gondolatokat és vágyakat is. A szívek ismerője és vesék vizsgálója Ő, ahogy Jeremiás próféta könyvében olvasunk róla. Kezében van a múlt, a jelen és a jövő, Ő a történelem Ura, aki egyedüliként ismeri életünk folyamatát. Vannak olyanok, akik szeretnék előre tudni életük történéseit, mert szerintük így könnyebb lenne felkészülni az élet kihívásaira. A többség viszont hagyni szeretné, hogy a jövő titka a reménység ajándéka legyen. Én is közéjük tartozom. Talán ez a felfogás ad esélyt a változtatás és formálás lehetőségére. A keresztény embernek Isten igéje a támasz a napi elindulásban és a jövő tervezésében. Tudja, hogy mi az, ami ésszerű, és mi az, ami nem egyeztető össze Isten gyermekével. Kedves szereplőm a Bibliából Sámuel. Ő az, aki Isten ajándékaként született, miután meddő édesanyja, Anna imáját meghallgatta Isten. Ez az áldott asszony Isten szolgálatába küldi egyetlen gyermekét. Sámuel lesz a szócső, a kapcsolattartó Isten és az ember között. Nehéz történelmi időszakban képviseli Istent. Az Istennel való kivételes kapcsolata miatt nevezik el Látónak. Ő látja azt, amit az egyszerű ember nem.
Mit látunk mi a világunkból? Mi az, ami tetszik belőle, és mi az, ami nem? Érdekel-e bennünket a világ, az emberiség, és benne a kereszténység sorsa? Szeretnénk-e ezen változtatni, vagy a lovak közé dobjuk a gyeplőt azzal az önfelmentéssel, miszerint kicsik, kevesek vagyunk ehhez. Hagyjuk Istent, hogy végezze azt, amit elkezdett, és amit tenni szeretne a 2023-mas esztendőben. Egy biztos, Isten látja, tudja, ismeri a személyes sorsokat és várja, hogy a világ igazán felsóhajtson, felkiáltson hozzá segítségért.
Igénk, ez a rövid kijelentő mondat is egy ilyen élethelyzetben fogalmazódik meg summájaként a régi és gazdag eseményekkel teli történetnek, ami tele van szeretetlenséggel, gonoszsággal, de a végkifejlet mégis Isten segítségnyújtása. Egy asszony, Hágár szavai ezek, aki Ábrahám gyermekét hordozza a szíve alatt, azt, aki nem terve az Istennek. Várandósága miatt összetűzésbe kerül Sárával, úrnőjével, ami miatt menekülnie kell. Egy kútnál keresi fel az Úr angyala, és közli vele Isten áldását. A születendő gyermek neve Izmael lesz, akitől olyan sok leszármazottja származik majd, hogy meg sem lehet számolni. Viszont vissza kell mennie Sárához, és el kell fogadnia szolgai élethelyzetét. Isten azonban nem hagyja elveszni, hanem megmenti, és mindezt úgy teszi, hogy az életét a helyes útra tereli. A kétségbeesett asszony kijelentésének – „Te vagy a látás Istene.” – háttere is kiderül. „… Én is láthattam, aki engem látott.” (1Móz 16,13b) Ez a boldog felismerés kijelentése.
Legyen ez a csodálatos és emberi történet számunkra is példa, miszerint Isten nyomon követi életünket, látja azt, és várja gyermekeinek őszinte vágyát, hogy találkozhassanak vele. Legfőbb tervünk legyen tehát az Isten felismerésének áldása ebben az esztendőben. Láthassam azt, Aki gondomat viseli.
