„Az igazaknak reménysége öröm.”
(Károli Biblia – Péld 10,28)
Irodalmi művek, nagyszerű versek sokasága szól a reményről, a reménységről. A hétköznapi beszédben gyakran halljuk: A remény hal meg utoljára. A reménykedés egész életünket végig kíséri és a hívő embernek a halálon túlra is mutat.
A remény és az öröm párban járnak. Hiszen általában olyan események megvalósulásában reménykedünk, amely nekünk, környezetünknek örömet okoz.
Nekünk, keresztyéneknek alaptörvényünk – a Biblia – ad a reménység kérdésében is útmutatást. Az evangélium örömüzenet, mely egyben reménységet is ad egy újabb életre. Sokan ismerik, idézik a hit, remény, szeretet hármasát, hangsúlyozva, hogy e három közül a legnagyobb a szeretet. A reménység vasárnapján viszont a remény – és szűkebben a hit – kérdéskörével foglalkoznék.
A reménykedés minden embert jellemez, engem is. Én miben reménykedem? Sok embertársamhoz hasonlóan elsősorban földi dolgok megvalósulásában:
– Reménykedem testi-lelki egészségünk megőrzésében, szűkebb-tágabb családom szintjén.
– Reménykedem, hogy külföldi egyetemen tanuló unokám sikerrel veszi a nehéz akadályokat.
– Reménykedem gyülekezetünk gyarapodásában, elsősorban lelki értelemben, a gyermekek, fiatalok megszólítása révén is.
– Reménykedem hazám, nemzetem fennmaradásában, a nemzethalál elkerülésében.
– Reménykedem a keresztény/keresztyén egyházak megújulásában, abban, hogy újra társadalomformáló, világkép kialakító szerepbe kerülnek.
Nem földi, de itteni életemre is ható, reménységeim közül néhány:
– Reménykedem Isten végtelen, irányomban is megnyilvánuló, szeretetében.
– Reménykedem abban, hogy Istenem földi utamon – ahogyan ígérte, ígéri – végig kísér.
– Reménykedem, hogy Isten kegyelméből a végítéletkor nem a pokolra jutok.
Reménységeim felsorolását persze lehetne még hosszan folytatni, de nem teszem. Inkább a hit és a remény kapcsolatáról elmélkednék. Számomra ugyanis a remény szép, örömteli dolog, de kevesebb , mint a hit. A remény tartalmaz bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy amiben reménykedem az lehet, hogy nem következik be, nem valósul meg.
Ezért számomra a hit az több, mert a hit – az egy igaz Istenbe vetett hit – az bizonyosság. Hiszem azt, hogy reménységeim mögött Isten van. Ő ismeri, tudja reménységeimet, melyeket sokszor imáimba is belefoglalok. Ő majd eldönti, hogy mi teljesülhet és mi nem, vagy nem úgy, ahogyan én reméltem. A hit jelentősége abban van, hogy Istenem döntését el tudom fogadni, mert tudom, hiszem, hogy minden javamra van.
Szép evangélikus énekeinkkel “Te vagy reményem sziklaszála” (EÉ 66), Reménységem te légy nekem / Nagy hatalmú bölcs Istenem” (EÉ 409) vallom, hogy a reménykedés örömét a hit adja. Uram, kérlek, naponta erősíts meg engem, minket ebben a hitünkben!
