„Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa,
mint amikor az ember magot vet a földbe…”
(Mk4,26)
Engedjétek meg, hogy fogjam meg a kezeteket, és vezesselek ki benneteket ebből a februári télből egy vetésre előkészített szántóföldre. Érezzétek, ahogyan fújja a szél az arcotokat, ahogyan a föld illata régi emlékeket idéz fel bennetek.
Mikor sétáltatok utoljára a természetben? Mikor láttatok vagy fogtatok utoljára valamilyen vetőmagot a kezetekbe? És ha fogtatok, gondoltatok-e a magra, mint az eljövendő életre, a szárba szökkenő gabonára, az élet megfogant jelenlétére?
Ezen a mai vasárnapon lehetőséged van kilépni a fizikai térből a virtuálisba, hogy lásd Jézust magad előtt, ahogyan tanít a Magról és annak vetéséről.
Nagyon fontos a tanító személye. Jézus volt a Tanító, aki odafigyelt a hallgatóságára, nem engedte el őket megválaszolatlan kérdésekkel a szívükben. Figyelmes volt és céltudatos. A tanítás földi munkásságának egyik fontos személye volt. Arról tanított, amiért az Atya Őt elküldte, az Isten országáról. Ezt az ismeretet úgy szerette volna átadni, hogy a hallgatóság, az ember vágyakozzon utána.
Alkalomról-alkalomra az Atyáról és országáról szóló ismeretet ajándékozta a vegyes hallgatóságnak. Ezt az ismeretet hasonlítja a gabona magjához. Szabó Zoltán költő a Mag című költeményében Isten egyik legnagyobb csodájának nevezi ezt, amelyben benne van az élet titkos forrása.
A felolvasott igeszakasz azokhoz szól, akik az istenismeret földiajándékát megkapták, amely tudás hasonló a gabonamaghoz. Felteszem azonban, hogy arra talán nem is gondoltál, hogy az istenismereted, a Róla szóló bizonyságtételed magvetés. Pedig az a feladatod, hogy vess és vess, mert az Isten szántóföldje mindig elő van készítve a vetésre. Isten tehát feladatot ad nekünk. Először is magot ad a kezünkbe. Az Ő igéjét. Hogy olvassuk, hogy értsük. Aztán elküld minket, hogy mondjuk el másoknak is, mit értettünk meg, és hogyan éltük meg tapasztalatként Isten igéjének valóságát. A hívő ember bizonyságtétele arról szól, hogy Isten Úr az élet felett. Hatalmasabb és erősebb, mint mi, és ezért minden egyes olyan megtapasztalás megerősíti a hívő embert, hogy jó ennek az Úrnak az oltalmában lenni, jó ennek az Úrnak a hatalmát élvezni. Ez az engedelmesség pedig magába foglalja azt a küldetést is, amellyel Isten küld bennünket magot vetni. Hirdetni az igét.
Nem csak a lelkész, nem csak vasárnap délelőtt, és nem csak itt a templomban. Ti mindnyájan azért kaptatok meghívót az Isten országába, hogy azt másoknak is továbbadjátok. Isten rajtatok keresztül hív meg másokat is az Ő országába. Titeket választ ki munkatársául azért, hogy másokhoz is eljusson az örömhír, az evangélium. Nektek adja a magot, hogy menjetek és hirdessétek: közel van az Isten országa. Mekkora áldás és kihívás ez! Magvető vagy, ezt soha ne felejtsd!
