Mint a ma született csecsemők,
az igének tiszta tejét kívánjátok,
hogy azon növekedjetek az üdvösségre. Halleluja!
(1Pt 2,2)
Húsvét utáni öröm, vagy letargia? Mi az, aminek jellemezni kellene a feltámadás ünnepe utáni kereszténységet? A helyes választ ismerjük, az öröm. Sajnos ez mégsem jellemez minket, mert valahol elakadtunk a kesze-kusza emberi élet sivatagában. Szinte automatikusan végezzük cselekedeteinket, ahogyan tesszük egyik lábunkat a másik elé. Tisztában vagyunk a napokkal és a jeles dátumokkal, de az igazi teljes, tiszta öröm elmarad.
Miért történhet ez? Talán ide is könnyű lenne megtalálni a választ, mert emberek vagyunk. Ez azonban így túl egyszerű lenne, és kibújnánk a felelősség terhe alól. A keresztény lét növekedés. Megtörténik az elültetés, a szárba szökkenés, de szükség van az öntözésre, a gyomlálásra, a külső tényezőktől való védelemre. Nem várható egyből az aratás. Amennyiben valaki átugorja az átmeneti időszakot, akkor a húsvéti öröm helyett keserűség lesz a szívében. A feltámadás-hit Isten ajándéka minden hívő számára, ezért is érthetjük meg könnyedén Péter apostol tanítását. Kívánni kell az Ige, Isten szavának tiszta tanítását úgy, ahogyan a csecsemő vágyakozik az anyatej után.
Sajnos a mai tudományt is befolyásolja a haszonszerzők csapdája, akik elferdítik az évezredes tapasztalatot, miszerint az anyatej pótolható. Ezért történhet meg, hogy a fejlett világban élő nők nagy része nem vállalja gyermekének a szoptatását, hogy teste szépségét ezáltal megőrizhesse. Vajon az Isten szava pótolható? Létezik valami, ami egyenértékű vele? Természetesen, nem. A világ mégis próbálkozik, és keres alternatívákat, mert érzi, hogy szükséges nemcsak a fizikai, hanem a szellemi növekedés is. Ez leegyszerűsítve olyan, mint az iskolában a hitoktatás és az etika (helyesen hit-és erkölcstanoktatás és erkölcstanoktatás) közötti különbség. Az utóbbi az emberi bölcselet évezredes tárházát használja fel az oktatáshoz, de a gond az, hogy ezeket az „igazságokat” a feledés homálya rég belepte, ellentétben az Élet Igéjével, amelynek üzenetére ma is a világ minden táján naponta ezrek vállalják fel Krisztust, a feltámadottat.
Tehát, kedves Olvasó, bár húsvét ünnepe után élünk, de a feltámadott Úr dicsőségében. A felhívás nem másról szól, mint a növekedésről, és itt nem elsősorban a számbeliről van szó, hanem Isten ismeretének mennyiségéről. Fontos, hogy érezzük az egykori lelkész sírfeliratának minden keresztény számára szóló üzenetét: Befejezte tanulmányait!
Kezdjük el, vagy folytassuk az iskolát!
