Jézus Krisztus mondja:
„Hát ti kinek mondotok engem?”
(Mt 16,15)
Új tanév. Új kezdés. Nem mindenkit érint az új tanév. Akinek felnőttek a gyermekei, de még nincsenek iskolás korú unokái, elsiklanak a média tájékoztatása fölött. Feleségemmel csodálkozva hallgatjuk azt a számtalan pozitív változást, ami az elmúlt években történt az iskolába járás tekintetében. Természetesen mi is örültünk volna ezeknek a juttatásoknak, de legalább mások részesülhetnek benne.
Az iskolás korú gyermekek szüleit viszont elevenen érinti az új kezdet, amikor ismét be kell állni abba a rendbe, amit olyan boldog, jó érzéssel függesztettek fel a nyár elején. A társadalmi elvárás, az egyéni magas elvárások spirálja ismét elkezd forogni, hatása kiszámíthatatlan, vagy beszív, vagy kidob, de az tény, hogy forog.
Különös, hogy az év közepén a gyülekezeti élet is új munkaévről beszél, pedig a naptár szerint az aktuális év utolsó harmada felé közeledünk. A kötelező hit- és erkölcstan oktatás megváltoztatta a gyülekezetek életét, és akarva-akaratlan egy „kihelyezett” oktatási intézménnyé váltunk a többi egyházzal és egyházközséggel egyetemben. E sorok írásakor még nem látom pontosan, hogy hány hittanóra vár ránk, mennyi lesz vállalható, és mennyit kell lemondanunk. Az óbudai evangélikus sors egyik ismérve, hogy nem vagyunk az „ígéret földje”, ahova a hitoktatók szívesen vágyakoznának. Sajnos mindig utólag derül ki, hogy a helyet keresők nem követik nyomon az egyházi felületeken az állásajánlatokat. Ezt a tanévet Molnár Réka hitoktatóval együtt kezdem el. Bevállaljuk a törvények szerinti maximum óraszámot, a főállású hitoktatónak huszonhat, a lelkész számára tizenöt tanóra engedélyezett. Nehéz lesz, mert tizennégy oktatási intézmény egyéni órarendjét kell összefésülni olyan ügyesen, hogy gubanc ne keletkezzen, és a negyvenegy óra összeálljon. Szükség van tehát az aprólékos szervezésre, de főként az alázatos imádságra, hogy az evangélium hatásos eszközei lehessünk majd a katedrák világában.
Igy jutottam el havi igénkhez. Amíg a hittanosok feladata az, hogy az év végén könnyedén tudjanak válaszolni erre a kérdésre, addig a gyülekezeti tagoknak alkalomról-alkalomra meg kell erősödni, hitben és értelemben, hogy erre a kérdésre felelni tudjanak. Bár az egyház tanítása hathatósan segít a válaszadásban, mégis a válasz egyéni lesz. Mindenki mást fog kiemelni Jézusból, olyat, ami teológiailag helyes, de olyat is, ami súrolja annak határát.
Jézus, az Isten Fia, aki meghalt értünk a kereszten. Felvette bűneinket és magával vitte, hogy egy haljon meg minden ember bűne miatt. A bűntelen halt meg a bűnös helyett, ami jogilag értelmezhetetlen, emberileg érthetetlen. Mi ennek az érthetetlen isteni szeretetnek vagyunk a gyermekei, akik sokszor felejtik el a helyes választ, vagy azt, amire a válasz kötelez. Mire is kötelezhet a szeretet? A válasz sokkal egyszerűbb, mint ahogy gondolnánk. Élni kell a szeretettel, meg kell osztani azt másokkal, be kell bizonyítani az életünk eseményeiben, hogy mire képes ez a szeretet. És még mire kötelez? Hogy minél többet ismerjünk meg a szeretetből. Olvassuk a Szentírást, vallásos irodalmat, járjunk templomba, vegyünk részt a közösség életében. Ne vendégei legyünk templomunknak, hanem házigazdái. Ne illemből tegyük, hanem azért, mert Isten szeretete Krisztus által erre kötelez.
A tanévkezdés tulajdonképpen minket is emlékeztet, hogy a hit iskoláját nem lehet kijárni, és oklevéllel befejezni. A hit iskolája folytonos látogatáshoz kötött, talán ezért kevés a diák. Egy biztos, a tanév elkezdődött, ismét!
