A gyülekezetről
Az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóban Pünkösd másnapjára, az igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasz az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete 42-47 versei voltak. Ebben a részben a jeruzsálemi gyülekezetről olvashattunk, arról, hogy mi jellemezte ennek a közösségnek a mindennapjait.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a keresztény/keresztyén egyházak bibliai értelemben vett jó működése a világban attól függ, hogy milyenek a gyülekezetei.Ha a Biblia tanítását és benne a jeruzsálemi gyülekezet példáját igyekeznek – a 21. század körülményei között – követni, akkor azt az utat járják, amit Isten kijelölt számukra.
A keresztyén világhelyzetről írt cikksorozatom több írásában a keresztyénség jelenleg tapasztalható válságáért elsősorban az egyes egyházak felső vezetését tettem felelőssé, állításomat számos konkrét példával alátámasztva. Annak idején sok hozzászólás megerősített ebben.
A Pünkösd másnapi – az igehirdetés alapjául kijelölt – igeszakasz mégis arra ébresztett rá, hogy – bár a „fejétől a hal” népi mondást igazolva a keresztény/keresztyén egyházak vezetésének felelőssége az egyházuk állapota tekintetében óriási – a Krisztust követő egyházak megújulása, újjászületése döntő mértékben függ attól, hogy a mikro-közösségeik, a gyülekezetek, mennyire képesek saját, mindennapi életüket a Tanítás szellemében megújítani.
Azt gondolom, hogy a kisebb-nagyobb keresztyén közösségeknek, a gyülekezeteknek, saját környezetükben úgy kell működniük, hogy vonzóak legyenek az őket körülvevők számára és a gyülekezetek tagjai legyenek tudatában annak, hogy ők az egyetemes papság tagjai. Bár nincs teológiai végzettségük, mégis papok, Isten és a gyülekezet teológiai végzettségű lelki vezetője, a lelkész, munkatársai, akik a gyülekezet építésében részt vesznek.
A gyülekezet építése nemcsak a templomokban, gyülekezeti házakban follyon, hanem azokon kívül is. A munkahelyeken nem szabad igét hirdetni, prédikálni, mondják sokan. Ez így szó szerint igaz. De prédikálhatunk a munkahelyünkön is, sőt az utakon, közjárműveken is azzal, hogy úgy viselkedünk, cselekszünk, hogy keresztyén mivoltunk, istenhitünk láthatóvá váljon mások számára. Életünk legyen Krisztus mellett tanúskodó, prédikáló élet.
A gyülekezet építése legfontosabb színterének a családot tartom. Nekünk nem kell elmenni a világ különböző tájaira misszionálni, téríteni. Van bőven feladatunk ebben a tekintetben saját családunkban. Láthatjuk, hogy a templomba járók között sok a családból egyedül, a házastárs és/vagy gyerek nélkül jelenlévő. A legfontosabb missziós feladatnak tartom, hogy törekedjünk megszólítani a családban a gyülekezet közösségéből még kimaradó, az Istennel való közösséget még nem kereső családtagjainkat. Minden családban, szeretteink között vannak ilyenek. Ezt a missziós küldetést a gyerekek tekintetében a szülők, nagyszülők végezhetik. Így építik a gyülekezetet is, vagy, helyesebben szólva, így vesznek részt Isten gyülekezetet építő munkájában. Néhány éve az egyik velem készített rádió-interjúban a szerkesztő azt kérdezte, mit tartok a legtöbbre abból, amit szüleimtől kaptam? Azt válaszoltam: A keresztyén hitre nevelést. Ezt ma is így gondolom.
A keresztyénség évezredek óta változatlanul érvényes, változtatásra nem szoruló Alaptörvénye, a Biblia, számos helyen – nemcsak a jeruzsálemi gyülekezetet bemutatva – tanít arra, hogy milyen a jó gyülekezeti gyakorlat. Ebben több fontos elem van. Kezdeném „felülről”, az elnökséggel, amely a lelki vezetőből (lelkész) és a világi vezetőből (felügyelő az evangélikusoknál, gondnok a reformátusoknál, a katolikusoknál a képviselő testület vezetője, stb.) áll. A lelki és a világi vezető – napi szinten is – a legnagyobb egyetértésben kell együttműködjenek. Az együttműködésük minősége az egész gyülekezet működésére kihat, pozitív vagy negatív értelemben. A gyülekezetben van egy világi vezető testület – protestánsok esetében a presbitérium – amely rendszeresen találkozva foglalkozik a gyülekezet kisebb-nagyobb gondjaival, megoldásokat keres, feladatokat végrehajt, olyanokat, melyek semmiképpen nem a lelki vezető dolgai. Persze fontos, hogy szerepet vállaljanak a lelkész vezette lelki építkezés munkájában is. Ez a testület mutasson példát a gyülekezetnek és igyekezzen minél több gyülekezeti tagot a gyülekezetépítő munkába bevonni.
Kedves Testvérek! Írásommal nem akarok észt osztani! Főleg azért nem, mert nekem is van bőven javítani valóm mindennapi életemben, a családomban és a gyülekezeti közösségemben is. A Szentlélek kiáradását, gazdag áldását kérem mindannyiunk életére, arra, hogy gyülekezeteink valóban élő, Krisztust követő. a környezetük számára vonzó keresztyén közösségek legyenek. Ámen.
