„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle,
hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”
(1Jn 4,21)
A hívő ember vágya, hogy olyan világban élhessen, ahol szeretet van. Nagy próbatétel számunkra – hol erős és máskor gyenge hittel – megtapasztalni életterünk kihívásait. Hol van itt a szeretet? Nem elég, hogy az Isten által gyönyörűnek teremtett világ haldoklik, naponta pusztulnak ki növény és állatfajok? A különböző földrészeken élők lába alatt hol elfogy a talaj, és megjelenik az óceán vize, máskor sivataggá válik a korábbi oázis. Mi, emberek, közvetve vagy közvetlenül vagyunk felelősek a teremtett világ helyzetéért. Gyakran széttárjuk a karunkat, és értetlenkedve tesszük fel a kérdést, hogy miért engedi ezt Isten? És ha itt álszenteskedünk, akkor már nem is szabad azon meglepődnünk, hogy milyen hatalmi harc dúl körülöttünk. Kicsiben a családunkban, nagyobban országunkban, Európában, és a több alkalommal is említett világunkban.
János apostol feltételezi, hogy olvasói és írásának hallgatói ismerik az Istentől kapott Tízparancsolatot, amelyből az első három az Isten és az ember, a többi hét pedig az ember-ember közti kapcsolatot szabályozza. Itt egy kicsit meg is lepődhetnénk. Három-hét ellenében? Mózes, amikor személyesen hallgatja és vési kőbe Isten rendelkezését érezheti, hogy mennyire fontos a szövetségkötésre készülő Isten számára az ember-ember közötti életkapcsolat színterének szabályozása. Így utólag okoskodhatnánk úgy is, hogy elég lett volna kettő felszólítás, egy az Isten szeretetére, a másik a felebarátéra. Jézus, személyesen tapasztalja meg, hogy valami nagyon elcsúszott az Isten-ember kapcsolatban, és a Tízparancsolat összefoglalásául adja ki a szeretet kettősparancsát, amit az örökélet eléréséhez elengedhetetlennek tart. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,27)
A kívülállók számára, akik nagyot legyintenek az idei népszámlálás egyházi hovatartozást firtató kérdésére, az Istentől kapott szeretet érthetetlen. Azok, akik mégis foglalkoznak a válaszadással, azok akarva-akaratlan emlékeik és tapasztalataik alapján nyilvánítják ki vallási hovatartozásukat. Sajnos többektől hallottam azt a kifogást, miszerint ez magánügy, és nem tartozik sem a kérdezőbiztosra, sem senki másra. Mindazok, akik így gondolkodnak, megtagadják azt a Szeretet, amit Isten Jézus Krisztus kereszthalála által nyújt az embernek. Amennyiben ez valaki számára nem egyértelmű, hogy aki az Istentől kapott szeretettel él, azt tovább kell adnia, ez a keresztény ember küldetés-csomagjának első tartozéka. Bizonyságtevő élet.
János apostol, a Szeretet nagy ismerője, levelének eme mondatában összegzi számunkra a helyes életnormát. Tehát érthetetlen az, amikor valaki hívőnek tartja magát, de a családja és közössége romokban hever, mert akkor nem ismerte meg Istent. Mindazok, akik úgy érzik, hogy ez a sok szeretetről szóló beszéd csak üres hablatyolás, azok ne feledkezzenek meg Jézus kijelentéséről: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”(Jn 15,13). Ez a szeretet tehát nem hasonlítható össze az elcsépelt és kiüresített emberi szeretettel. Ez az, ami megmutatja, hogy miben különbözik az Isten szeretete az emberétől. Ő életét adta azért, hogy igaz követői és tisztelői lehessünk Istennek, és ezért szeretni tudjuk a ránk bízottakat.
