Különös karácsony az idei is. Oly sok minden történt velünk és körülöttünk az utolsó napokban, hetekben, hogy át kellett magamban értékelnem az ünnephez való ragaszkodás szükségességét. Tehát ünnepelnünk kell! Nem panaszkodhatunk, hogy a készülődésben nem segített a természet. Napokig havas táj vett körül bennünket, bár amikor ezeket a sorokat pötyögtetem a számítógép klaviatúráján, kint még igazi tél van, de a meteorológia olvadást ígér és fekete karácsonyt. Vágyódom egy kandalló után, amely sercegő-pattogó hanggal jelzi a meleg terjedését. Hiányzik a balta csattogása a fáskamrában, a fa illata, hiányoznak a régi idők karácsonyai.
Sokat utaztam a napokban életem félévszázados történelmében. Felvillantak emlékeimben a titkon vásárolt fenyőfák, a pult alatt kapható kristálycukor vagy liszt, a pb-gázpalack utáni akár huszonnégy órás várakozás a hidegben, a kézzel készített szaloncukor. Minden más volt. De minden nehézség ellenére mindenért hálásak voltunk, értékeinket megbecsültük. Világunk azonban az óta megváltozott, mindent megvásárolhatunk, sok mindenünk van, de az értékeinkre kevesen vigyázunk. Gyakran hívják fel rendezvényeken a jelenlevőket, hogy vigyázzanak értékeikre. Engedjétek meg, hogy ezen a karácsonyon én hívjam fel a figyelmeteket a karácsony, az ünnep, a család értékére.
János evangélista kijelenti, bele kiáltja a világba, hogy Isten – a felfoghatatlan, láthatatlan – testté lett. Micsoda hír ez a világnak! Érted testvérem? Biztos, hogy nem most találkoztál először ezzel az igeverssel, de elmerengtél-e már fölötte? Gyermekünk születésével tudom azt az érzést asszociálni, amikor a kilenc hónap utáni várakozást követően gyermekünket a kezünkbe foghatjuk. Milyen boldogok lehettek a tudatlan, egyszerű pásztorok, a napkeleti bölcsek, akik nemcsak látták, de meg is érinthették az Istent. József Attila olyan gyöngéden fogalmazza meg versében azt a pillanatot, amikor Máriának fel kellett hívni a hódolók figyelmét a Kisjézus etetésére. Ők határtalan örömmel fogadták az évezredek várakozásának beteljesülését.
És mi van velünk? Megint karácsonyra készülünk, vagy egész évben és most is az motiválja hitéletünket, hogy Jézus, a testté lett Isten felnőve felvitte bűneinket a keresztfára, hogy átélhessük Isten második ajándékát, a bűnbocsánatot? Mit lát kereszténységünkből családunk, a magányosan templomba ülő idősek és fiatalok hozzátartozói, akiket egész évben egyszer sem kísértek el? Nem látszik rajtunk az Isten szeretetének öröme? Beszélgetünk róla? Karácsonynak az is az üzenete, hogy menjetek el, lássátok, adjátok tudtul másoknak, hallgassatok az angyal szavára.
Testvéreim! Legyetek az idén ti a karácsonyi angyalok, akik elmondjátok bátran és örömmel az Isten szeretetének történetét, hogy az eljusson mindenki szívéhez. Tegyetek meg mindent azért, hogy a karácsony beragyogja az otthonokat, a hívők és kételkedők szívét, adjon a betegeknek reménységet, a gyászolóknak vigaszt nyújtson, a magányosoknak ölelést, az otthontalanoknak az angyalok segítségét.
Dicsőség az Istennek, a földön békesség, és az emberek között jóakarat!
