Mindannyian voltunk olyan helyzetben, hogy csapdába kerültünk, és nem tudtunk szabadulni. Próbálkoztunk minden erőnkkel, de sehogyan sem sikerült menekülnünk. Erőnk elhagyott, feladtuk a harcot. De a hívő ember számára mindig van segítség. Mennyei Atyánk soha nem hagy cserben bennünket, mindig meghallja imánkat, ha tiszta szívvel, igaz hittel fordulunk hozzá.
Gyakran előfordult életemben, hogy nehéz helyzetbe kerültem. Ez lehetett lelki, fizikai, gondolati nehézség, vagy tudás, információ, ismeret hiánya. Hiába igyekeztem saját erőből elhárítani az akadályokat, legtöbb esetben ez nem sikerült. Próbálkoztam különböző megoldásokkal, mégis nagyon gyakran éreztem, hogy azok meghaladják erőmet.
Gyerekként nem értettem, hogy miért van ez így. Mi vezethet eredményre, milyen lehetőségeim vannak, ha valamire egyedül nem vagyok képes, mert nincs elég erőm, tudásom megtalálni a megoldást a szabaduláshoz.
Fiatalemberként – talán érettségi után – ismertem fel, hogy egyedül nem mindig, sőt a legtöbb esetben egyáltalán nem vagyok képes elhárítani az akadályokat. Kihez fordulhatok? – tettem fel a kérdést magamnak. Szülők, barátok, ismerősök már nem voltak képesek segítségemre lenni. Nem volt más lehetőségem, mint Menyei Atyámhoz fordulni, a segítségét kérni. És Tőle mindig meg is kaptam a szükséges útmutatását.
Mindannyian csak az Ő segítségére számíthatunk! Kedves Testvéreim, biztos Ti is megtapasztaltátok már ezt számtalan esetben. Nem juthatunk más következtetésre, mint hogy csakis a Mindenhatóra számíthatunk az élet minden területén. Csak vele élhetünk teljes életet. Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, amire saját erőnkből képesek vagyunk. Ahogy a közmondás is tartja: segíts magadon, s az Isten is megsegít!
Januárban egy súlyos műtéten estem át. Ez esetben is átéltem az Úr segítségét. Sokat imádkoztam, kértem Mennyei Atyámat, hogy legyen velem. Bármilyen hihetetlen, de nem féltem, nem izgultam, teljesen nyugodt voltam, amikor betoltak a műtőbe. Az operáció megkezdése előtt kértem az altatóorvost, adjon időt egy rövid fohász elmondására. Az orvos tapintatosan félrevonult. Kicsit már kába voltam, valóban rövid imát mondtam: „Mennyei Atyám…Ámen!” Éreztem, hogy Isten tudja, mi van a két szó közt. Ismeri az el nem mondott gondolataimat. Megnyugodtam, többre nem emlékezem.
Tudom, hogy velem volt, megsegített. Ébredés után első gondolatom a köszönet volt. Azon napon az evangélikus Útmutatóban ezt az igét olvastam: „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól …” (Zsolt. 116,8) Véletlen?! Nem gondolom! Ennek már másfél hónapja. Túl vagyok a rehabilitáción, és hála Istennek, soha nem voltak fájdalmaim, nem éreztem magam rosszul. Éjjelente jól aludtam. Csoda történt, vagy a hitem segített? A kettő összefügg. Isteni csoda, hogy ilyen hitet adott az Úr.
Kedves Testvérek! Mindannyiunk lába az életünk folyamán többször csapda fogságába kerülhet. Egyedül ebből nem tudunk kiszabadulni! De ha a Mindenhatóhoz fordulunk segítségért, Ő megszabadít minket a nehézségektől. Ez nem üres kérés, ez a hitünkön alapul. Tudjuk, Isten szeret minket, és Ő, és csak is Ő fog segíteni.
Közeledik az 1948-49-es forradalmunk és szabadságharcunk évfordulója. Készülve az ünnepre gondoljunk arra, hogyan lehetett dicső őseinknek a többszörös túlerővel eredményesen szembe szállni? Csak hittel! Hős tábornokaink a csatatéren bizonyságot tettek bátorságukról és katonai hozzáértésükről. A bitófa alatt Istenhez fordultak, és azokban a nehéz pillanatokban is bátran viselkedtek. Az Úrhoz tiszta lelkiismerettel imádkoztak. Nem féltek, hitték és tudták, hogy igaz ügyet szolgáltak, és Isten, az igaz bíró odaát várja őket. Ő előtte nem bűnösök azok, akik a hazájukat szolgálták.
Kedves Testvérek, ez az ige arra tanít bennünket, hogy csak az Úr segítségével tudunk szabadok lenni, Ő meghallgatja imánkat. Ennek tudata legyen hitünk alapja!
Sáry Barna
