„Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak,
amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva,
úgy viselem gondját juhaimnak.”
(Ez 34,12)
Advent a karácsony közeledtét jelzi. Olyan, mint egy szuper jelzőrendszer. Nem lehet eltéveszteni. Négy hét, négy vasárnap, négy gyertya egy koszorún. A gyertya fényének fellobbanása jelzi a világosság kiteljesedését, a világ világosságának, a Megváltónak születését. Egykoron egy csillag volt a napkeleti bölcsek jelzőrendszere, de a király születéséről szóló prófécia téves értelmezése eltérítette őket, ezért remélték a megszületett király köszöntését a palotában. Ezt a tévedést nevezhetnénk apróságnak, de mégsem az, mert attól a pillanattól kezdve Heródes még jobban kapaszkodott a trónjába, és annak megtartása érdekében semmitől sem rettent meg. A háromkirályok rossz helyre mentek, tévedtek. Talán velünk is előfordul, hogy nem ott és úgy keressük az egykoron megszületett Királyt, az értünk meghalt Megváltót. Az advent lehetőséget kínál, hogy rendezzük gondolatainkat, és kövessünk el mindent a méltó ünneplésre.
Talán a kereskedelem kapzsisága, a hónapokkal korábban elindított vásárlás révén minket is kijózanított már a még több ajándék beszerzésétől. Nagyon remélem, hogy a világ történései is arra késztetnek, hogy a vallás aktív vagy passzív gyakorlói összekulcsolják a kezüket és kérjék Istent, hogy legyen a világ segítségére. Nem kárhoztatnám azokat, akik nem tudnak mit tenni a kezeikkel, és nem, vagy alig merik kimondani a világ Teremtőjének nevét. Sajnos sokan vannak olyanok is, akik, mint egykoron a farizeus és a vámszedő példájában látjuk, kérkednek hitükkel és vallásgyakorlásukkal, miközben észre sem veszik, hogy Istennek nem erre van szüksége, hanem őszinte bűnbánatra. Reménykedjünk, hogy a karácsonyi előkészületek melankolikus hangulata, esetleges naivsága csodát művel az emberekkel, és érzékennyé teszi őket a hit dolgaira.
A Jézust, Isten fiát keresők számára igénk megmutatja, hogy a betlehemi jászolbölcsőben születendő gyermek a Messiás. Ő az, aki vidéki utazásai során nem külön lakosztályban lakna, és nem „all inclusive” (minden költséget benne foglaló ellátás) szolgálatatást rendelne. Ő együtt és a legegyszerűbb módon él tanítványai közösségében, példát mutatva nekik, hogy az Isten országáért való munkálkodásért nem a kényelem, hanem a lelki béke a jutalom. Ezékiel, mint próféta mutatja be Messiás jellemzőjét. A pásztor képének gyakori használata Jézus beszédeiben nem egyszerű allegória, hanem próféciák beteljesülése.
A pásztor összegyűjti a szétszéledt nyájat, Isten gyermekeit, és többé nem hagyja őket magukra. Ott él közöttük, és gondoskodik róluk. Ezért van nagy szükség a karácsonyi készülődés közepette a felnőtt és felelősségteljes ünneplés előkészítésére. Félre tenni a megszokott sallangokat és ünnepelni Krisztust, aki számunkra nem reménység, hanem valóság. Ő az, aki nélkül az életünk kudarcra lenne ítélve. Vele viszont „együtt” vívhatjuk meg csatáinkat, és akkor majd mi magunk fogunk rádöbbenni arra, hogy milyen érzés a Győztes oldalán állni.
A napkeleti bölcsek egy kis kitérővel eljutottak a betlehemi jászolbölcsőben fekvő Megváltóig. Úgy érzem, hogy az ő példájuk erősítheti meg az adventben élőket abban, hogy karácsonykor meg lehet találni az igazi Ünnepeltet. Útra fel!
