„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra
írták meg, hogy az Írásokból türelmet
és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
(Róm 15,4)
Kedves Olvasó, amikor ezeket a sorokat olvasod, az egyházi esztendő a végéhez közeledik. Elkezdődnek azok a vasárnapok, amiket én csak visszaszámlálós vasárnapoknak nevezek. Igen, visszafele számolunk, hogy számot adjunk arról, hogy milyen volt ez az esztendő az egyház és a személyes életünkben.
Az első vasárnap az Ítélet nevet hordozza. Sokak számára az ilyen, vagy ezekhez hasonló elnevezések elrettentőek. Nagyon érdekes, hogy többen – azok közül is, akik az egyház kebelén élnek – tartózkodnak az ilyen egyházi jelzőktől. Talán egy kicsit úgy érezheti magát az ember, mintha számon kérnék tőle, amit általában az ember nem szeret. Elég a munkahelyen azt megélni!
Isten gyermekei nem magukért és maguknak élnek, hanem a másikért. Pál apostol, amikor ezt a sort leírta, az ezt megelőző versekben elmagyarázza, hogy az erőseknek segíteniük kell az erőtlenek gyengeségeit hordozni. Természetesen a hitben való erősségről van itt szó! Tényleg vannak hitben erősek? – tehetjük fel a kérdést. Mutasson már valaki egyet! – hangozgat el a kérés.
Kedves Olvasó, te ismersz hitben erős embert? Te milyen erős vagy a hitben egy tízes skálán? Tízhez közeli, vagy…? Nagyon szerencsés az az ember, akinek a közelében élnek hitben erősek. Miért is? Mert a hitben erős törődik a másikkal. Fontos a szomszéd, barát, munkatárs vagy rokon élete és annak minősége. A hitben erősnek van ideje a bajban levőre, van tartaléka a segítség nyújtására, és mindezt azért teszi, hogy a felebarátja is eljusson a hitre, vagy előrébb a hit megélésében.
Ítélet-vasárnapján gondolhatunk arra is, hogy Isten ítéletre hívja azokat, akiket elhívott, és számon kéri a kapott lelki ajándékokat. Ijesztő, igaz kedves Olvasó?
Természetesen a mi általunk ismert Isten nem ijesztget, hanem szeretetével vezet. Jogos, ha beszámolót kér az adományairól, de biztosak lehetünk abban, hogy mindezt szeretettel fogja vizsgálni.
Ezen a vasárnapon azonban többen lehetnek olyanok, akik eddig nem mérték meg hiterejüket. Hogyan tudnának erősödni? Tulajdonképpen nekik szól Pál apostolnak a biztatása. A mi oktatásunkra, képzésünkre íródtak a Szentírásban az életképek Ábrahámtól Jóbon át Jézusig, hogy türelmet nyerjünk az élet terheinek hordozásaihoz. Vigasztalódjunk meg az Ige betűi által, hogy reménykedni tudjunk.
Türelem, vigasztalás és remény! Micsoda hármas ez? Szükségünk van rájuk, hogy élni tudjuk életünket olyan módon, hogy hitünkben erősödjünk, és az erőtlenek számára segítség lehessünk.
