„Mi pedig valamennyien az ő teljességéből
kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
(Jn 1,16)
Kedves Olvasó! Különös bejelentést szeretnék tenni. Felkészültél? Dúsgazdag vagyok! Meglepődtél? Na, nem lett az enyém az ötös lottó hárommilliárd feletti nyereménye, és ennek ellenére dúsgazdag vagyok. Sőt, e bejelentést ki szeretném terjeszteni Rád is. Te is dúsgazdag vagy! Remélem, hogy csodálkozol.
Vasárnapi igénk első olvasata alkalmával döbbentem rá a személyes üzenetre. Ezt az örömhírt pedig lehet egyre tovább és tovább bővíteni, és egyetemes kijelentést tenni: a keresztények a föld leggazdagabb teremtményei. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten az Ő teljességéből – Jézus Krisztuson keresztül – részesített bennünket ilyen gazdaggá. Ez a lélekemelő üzenete az első karácsony történésének. Isten csodálatos ajándéka a vízkereszt utáni időszakban még láthatóbb a keresztény ember számára.
Ezt a rendkívüli élethelyzetet ünnepli a keresztény világ minden év januárjának harmadik hetében, az ökumenikus imahéten. Sajnos, ezt a csodálatos alkalmat az elmúlt két esztendőben nem sikerült megtartani, csak imádkozhattunk a közelben és távolban élő Krisztus-testvérekért. Minden esztendőben egy közösség állítja össze az imanyolcad anyagát. Az idei évre ezt a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa vállalta. Különösnek tűnhet, hogy a napkeleti bölcsek történetének egy-egy mozzanata jelenik meg ezen a nyolc napon az igehallgatók előtt. A bölcsek ajándékokat vittek a megszületett Megváltónak. Ezek az igei tartalmak olyan ajándékokat hordoznak, amelyek lelkiekben, hitünk megerősödésében teszik gazdaggá az imanyolcad minden alkalmát. A vezérige: „Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2) Mi is az üzenete ennek a kedves és személyes igeversnek? Az, hogy Istennek Jézus által kinyilvánított megváltó szeretete mindenkié, azaz egyetemes. A messze Napkeletről is jöttek Őt imádni, hiszen Ö az egész világ Megváltója. Nem vándorok ők, hanem olyan tudós emberek, akik Isten hívásának engedelmeskedve indultak útjukra. Fontos megjegyeznünk, hogy egy tudós gazdag ismeretvilága akkor nyer értelmet, ha elfogadja, tudományába beépíti Isten terveit, és követi Isten vezetését. Különös, hogy – azok közül, akiknek a prófétai ige a Messiás születéséről szólt –, senki sem kísérte el a bölcseket Betlehembe.
A ma élő keresztények számára ez az égi csillag az Isten szent igéje, amely a Közel-Keleten vert gyökeret, és hozott harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termést. Keletről indultak el az apostolok is, hogy hirdessék az evangéliumot a föld végső határáig. A kis keresztény közösségek léte – missziójuk ellenére – napjainkban is veszélyeztetett, akárcsak egykor, a gyermek Jézus élete.
Péter apostol, mit sem sejtve a két évezreddel későbbi helyzetről, figyelmeztet bennünket Isten igéjének hatalmára, arra, hogy „mint sötét helyen világító lámpásra figyeljetek, amíg felkel a nap… a szívetekben.” (2Pt 1,19)
Ennek az igének a hallgatására gyűlnek össze ma is – szerte a világon – a keresztények, hogy átéljék, és megosszák egymással az Istentől kapott kegyelmet. Milyen különös gazdagság ez? Kedves Olvasó, tedd félre pandémiás félelmeidet, és keresd fel ezeket az alkalmakat, mert szükség van rád itt, és számítanak együttérző imádságaidra a Közel-Keleten élő testvéreink.
