Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra
(Ézs 1,17)
Nagyon irigyelem azon testvéreket és szolgatársakat, akik a távolnak tűnő jövőbe tervezni tudnak. Valahogy engem a ma ténye szorongat és arra igyekszem fókuszálni. Természetesen a ma az heteket is jelent, de a hónapok esetében mindig bizonytalan vagyok. Az ézsaiási igevers a 2023. esztendő ökumenikus imahetének mottója. Mindazok, akik előkészítették ezt az imahetet jóval hamarabb hozzá kellett fogjanak a téma kiválasztásához és kidolgozásához. A tavalyi, 2022-es ökumenikus imahét különleges áldásának tulajdonítottam, hogy a szervezője Beran atya volt, a Sarlós Boldogasszony Plébánia lelki vezetője. Szolgálatom kezdetén, szerényen kért engedélyt az óbudai ökumenikus imahéten részvételhez. Betegség miatt az nem vehettem részt az imahéten, de élvezhettem a szolgatársak és spontán formálódó ökumenikus gyülekezetek imádságának erejét.
Az ökumené a kegyelem iskolája. Isten nem hagyja az embert elveszni, ezért különböző lehetőséget kínál a megmentésére. Én soha nem úgy fogtam fel a reformációt, mint a nagy szakadást, szkizmát, hanem úgy tekintek rá, mint Isten újjáteremtésének tervére. Természetes, hogy a szakadás fáj, az el nem fogadás, az üldöztetés nem Isten akarata, hanem az ember sérelme, amikor nem úgy történik valami, ahogyan szeretné. Ezért fontos a tanulás folyamata. Az iskolákban való részvételem a hitoktatás révén átlépte a huszonnyolcadik évet. Ez idő alatt sok mindennek lehettem a tanúja. Találkoztam például olyan jó tanulókkal, akik unatkoztak a tanórákon, mert fejlettebb volt az értelmük társaikénál. Ilyenkor fordult elő, hogy osztályozó vizsgát tettek, hogy egy évvel fentebb kerüljenek. Ott viszont azzal szembesültek, hogy bár szellemileg érettek, de korban fiatalok az új osztálytársakhoz viszonyítva. Miért is írtam le mindezt? Az ökumené kegyelem iskolájában nem kell rohanni, nincs szükség összevont vizsgára. Türelmesen és szeretettel kell jelen lenni a tanulmányi időszakban. Nyitottnak kell lenni a másik megismerésére, testvéri kezet nyújtani a másképpen köszönő testvér felé és elfelejteni azokat a buta beidegződéseket miszerint nekünk van igazunk. Ézsaiás nagyon bölcs próféta volt, akit Isten hívott szolgálatra, Ő maga készítette fel. Láthatta az Istent és nem halt meg. Láthatta a mennyek csodáját, szárnyas angyalokat, akik szolgálnak Istennek. A találkozás miatt bűnössége lett úrrá rajta, Isten viszont megtisztította száját égő parázzsal, hogy amit mond az tiszta, igaz lehessen.
A mindenkori hívő ember vágya az Istennel való találkozás. Nagy kérdés, hogy fel vagyunk-e készülve a találkozás következményére? Mi lesz, ha meg kell tagadnunk mindazt, amit helyesnek hittünk előtte és miután Isten megtisztítja szánkat és elménket, mást fogunk igaznak tartani?
Különleges ez az igei mottó. Meg kell tanulni jót cselekedni és törekedni az igazságra. Mintha azt sugallaná először, hogy a rosszat már ismerjük, az eredendő bűnösségünk uralkodik felettünk, és bármikor tudunk aszerint cselekedni. Másodszor az igazság terjesztéséért is meg kell szenvednünk, mert a hamisságot könnyedén megtesszük, aszerint élünk. Pál apostol ezt olyan szépen leegyszerűsíti és kettősségünket ó és újembernek nevezi. Hitvallása legyen a mi iskolai mottónk: „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” (Rm 6,6)
Krisztus az, aki ezt az próféciát életre kelti, hogy a kegyelem földi iskolájának sikeres tanulói lehessünk és egykoron majd átvehessük a győzteseknek egykoron járó babérkoszorút, az örök élet ajándékát.
Tanuljunk együtt, legyünk jó iskola és padtársak, hogy Krisztus jót cselekvő és igazságra törekvő gyermekei lehessünk 2023-ban is. Boldog Új Tanévet Kívánok!
