„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet
a karodra! Bizony, erős a szerelem,
mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.
Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”
(Énekek éneke 8,6)
Kedves Olvasó, nem akarlak gondolataim első mondatában megdöbbenteni, de azok a férfiak, akik ismerik az Énekek éneke bibliai könyvet, azoknak könnyebb dolguk van az udvarlás során. A könyv nem egy férfi és egy nő kapcsolatáról, érzelméről szól, hanem Isten és az ő népe közötti viszonyáról. Isten a vőlegény, és Izrael népe a mennyasszony. Harminc énekből áll, amelyben a szerelmesek keresik egymást, örülnek egymásnak, és dicsérik a másikat. Mégis különös üzenete van ennek ez év a júniusában.
Igeversünk június havának a „pecsétje”, amely pünkösd ünnepével kezdődik. Talán így lehetne a legegyszerűbben összekapcsolni a vers második részét az ünneppel. A Szentlélek kettős tüzes lángnyelvek formájában jelenik meg, és rászáll a tanítványokra az első pünkösdkor. A tanítványok ennek hatására egy teljes metamorfózison, átalakuláson esnek át. A félszeg, elesett, gyámoltalan, csonka különítményből alakul meg az apostolok rohamcsapata, akik többé nem mérlegelnek a kockázatok felvállalásakor, csak mennek és hirdetik az evangéliumot, azaz Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetét.
Pünkösdkor a keresztény ember mi után vágyakozik, mit szeretne kérni? Ilyenkor nincs külön ajándékozás, nem jön az angyal, vagy a nyuszi. A láng érkezhet csupán, azaz a Szentlélek. Ez a láng nem akármilyen jelenség. Nincs köze az olimpia nyitányát jelző lánghoz. Ez a láng láthatatlan. Ez a láng a Szentlélek által belülről érint meg. A szívedet fogja befolyásolni, azt, amit az ószövetségi ember az értelem és érzelem központjának nevezett. Mit kívánjunk tőle? Mennyire ismerjük a jelenlétét, a munkáját, az eredményességét?
Mivel a Lélek a szívet érinti meg, jelzi annak mindenen áthatoló erejét. A Szentlélek az ember életének a részévé tud válni, olyan, mint egy pecsét a borítékon, mint a szerelmesünk első csókja az ajkunkon. Elválaszthatatlan, és örökre szól. Isten megmutatta Fia kereszthalálában, hogy ezért a pünkösdi ajándékért a legnagyobb áldozatot adta, hogy a teremtmény rátaláljon Teremtőjére. Izrael népe számára ez a könyv az Egyiptomból történő szabadulás megéneklését jelentette, amikor Isten minden emberi értelmet meghaladó módon menti meg rabszolgasorsban élő népét. Isten az ő Fiának minden emberért történő feláldozását, a bűn rabszolgasorsából való, egyszer és mindenkorra történő kiszabadításának példájával mutatja be. Jézus az engesztelő áldozat. A bárány.
Mi a tény? Megmentettelek. Szabad vagy. Ennyi!
A pünkösd éppen azért fontos, mert ehhez a megnyert szabadsághoz szükségünk van lelki erőre, hogy ne a magunk vágyai legyenek elsődlegesek, hanem Isten szeretete érvényesüljön életünkben. Ezért kérjük, fohászkodunk és könyörgünk érte alkalmainkon, mert gyengék vagyunk nélküle. Vele viszont mindenre képesek, és ott, ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, jelen lesz. Ő kell legyen szolgálatunk és kereszténységünk soha ki nem alvó, lobogó lángja.
