„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
(Mt 20,28)
Életünk bizonyos helyzeteiben szükségünk van a tények tisztázására. Valahogyan az emberek jellemzőjévé vált a mellébeszélés. Rákérdezünk egy bizonyos dologra, és elkezdünk egészen másról beszélni, nem utolsósorban hosszan.
A tények közlését kérjük egymástól. Mi a tény? A tény szerintem az a valóság, ami bizonyíthatóan létezik vagy létezett, aminek értelmezésére leülnek a felek egy asztal mellé tárgyalni, vagy ami alapján elemzik a történéseket. A tények elferdítését nevezhetjük csalásnak is, amit a törvény büntet.
A tények szembesítenek. Böjtben éppen a tények ismeretére van szükségünk, ami alapján megvizsgáljuk helyzetünket, vagyis azt, miként állunk Isten színe előtt. Kedves Olvasó, te hogyan értékeled Isten színe előtt zajló életedet? Ma Judica vasárnapja van, ami latinul ítéletet jelent. A zsoltárossal együtt kell kérnünk ítéletet magunk fölött. Tennünk kell mindezt abban a világban, ahol kevesen mernek felelőséget vállalni, még kevésbé önmagukat.
A közszférában sok minden központosítva lett. Alig vannak már igazi befolyással rendelkező osztály- vagy fiókvezetők. Telephelyvezetők vannak, akiktől mindent számon lehet kérni, a mosdó tisztaságától a számítógépek gyorsaságán át a hatékony intézkedésig. Képes egy ember ilyen szerteágazó feladatnak felelősségteljesen megfelelni? Az abszurd helyzethez egy példa: osztályvezetővé nevezték ki orvos barátomat, akinek örömmel gratuláltam szakmai előlépéséhez. Elmondta, hogy annyira felelősségteljes a munkája, hogy naponkénti műtétek felügyelete mellett az osztályára érkező újságot is köteles aláírni, mert így kerül hivatalosan az osztály „leltárába”. Ez is az osztályvezető főorvos előírt feladata. Tényleg szükséges ez?
Amikor a világunk ennyire abszurd, akkor a hívő embernek is át kell állítania gondolkodását. Nem a világ által gyakorolt ok-okozat közötti összefüggés szerint kell gondolkodnia, hanem Istennek Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott szeretete szerint. Isten Fia maga is Isten, akinek a mennyek országában angyalok szolgálnak, aki felveszi az emberi halandó testet, és ezáltal vállalja a földön élők sok megpróbáltatással teli életét. Tényleg szükséges volt ez? Nem rendelkezhetett volna Isten másképpen?
Biztos, hogy hozhatott volna más döntést is megmentésünk érdekében. Ellenben ő mindig az ember életén keresztül szerette volna megmutatni atyai szeretetét, azt az irgalmat és megbocsátást, ami nélkül elveszettek lennénk. Így választott ki Noé korától az utolsó prófétáig küldötteket, hogy tanúskodjanak az élő Isten gondviseléséről. Nevezhetnénk Isten kudarcának is az emberküldötteken keresztül zajló megmentői szándékát. Nem sikerült a terve? Ebben az eredménytelennek látszó helyzetben rendkívüli dolgot tesz. Szolgai formát vesz fel, megszületik egy gyermek képében, hogy olyan szolgálója legyen teremtményének, aki életét adja váltságul. Elérte áldozatával a célját? Igen. Megmenekültünk. Te is Kedves Olvasó!
