Segítségül hívjuk-e Őt a bajban, vagy saját magunk erejéből próbálunk boldogulni?

„Ha kiált hozzám, meghallgatom,

vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan,

és megdicsőítem őt.”

(Zsolt 91, 15)

Feltettem a kérdést magamban, miért pont engem szólított meg Lelkész úr gondolataim kifejtésére ezen ige kapcsán? Miközben kerestem a választ, egymás után bukkantak fel emlékekeimben, hogy hányszor hallgatta meg a Teremtő imáimat. Nem hagyott el a veszély óráiban, akkor sem, amikor még kérni sem volt időm és lehetőségem. Segített és erőt adott nehéz döntések meghozásában, vigasztalást nyújtott bánatomban.

„Messzi évekre visszanézni,

és számba venni ezer áldást,

erőt, kegyelmet, megbocsátást:

Csodákra emlékezni jó!”

(Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó)

Úgy érzem, megkaptam a választ kérdésemre: alkalmam nyílik a „védelem zsoltáráról” tanúságot tenni, hálás szívvel dicsérni Isten gondviselő szeretetét, és köszönetet mondani minden jótéteményéért.

Uram, köszönök mindent, amit nem „érdemeimért, hanem a Te irgalmadból” kaptam, hogy jóságos, megbocsátó szeretettel hordoztál.

A fenti igevers Isten és az ember kapcsolatáról szól. A zsoltáros itt Istent szólaltatja meg, aki a hozzá fordulóknak védelmet, megmentést és megdicsőítést ígér. Ez csodálatos ajándék nekünk, hívő embereknek.

De tudunk-e élni vele? Segítségül hívjuk-e Őt a bajban, vagy saját magunk erejéből próbálunk boldogulni?

Ha szorult helyzetünkben segítségül hívjuk, meghallgat, és lelki békét teremt bennünk, hogy nyugalomban, békességben tudjunk ráhangolódni problémánk megoldására, és észrevegyük a jelet, amit küld, hogy rávezessen a helyes útra. Nem mindig úgy segít, ahogy mi azt jónak gondoljuk, de bíznunk kell ítéletében, Ő tudja, mi szolgál javunkra.

Nem azt ígéri, hogy mentesek leszünk a bajtól, hanem azt, hogy megszabadít bennünket olyan módon, ami a hívő embernek az örök szabadulást jelenti.

Tetteink által dicsőit meg bennünket, amit az Ő dicsőségére cselekszünk. Istent nemcsak szavakkal tudjuk dicsőíteni, hanem azzal is, hogy ráhagyatkozunk, követjük tanítását. Nyugalmat lelünk benne, és mindenkor részesülhetünk védelmében.

Isten megtartja nekünk tett ígéretét, megment és megvigasztal. Merjünk hozzá fordulni szeretettel és bizalommal!

Dicsőség legyen Istennek!

Györgyné Váraljai Irén